Zsoltárok könyve 37:18
"A koporsón nincsen farzseb" szokták mondani szellemesen, utalva arra, hogy nem számít, ki mit gyűjtögetett a maga számára az élete során, semmi nem marad meg örökké. Igaz ez most, és igaz volt ez a világtörténelemben mindig. Egy Pennsylvania államban élő, amerikai férfit a kedvenc autója, egy fehér Corvette kormánya mögött ülve temették el 1994-ben. Nem új gondolat ez, sok uralkodót nem élt túl a kedvenc paripája, melyeket az uralkodó mellé temettek halálakor. Hátha valamit még elvihetünk magunkkal a "másvilágra"!
Valahol a szívünk mélyén tudjuk, hogy ez nem így megy. Amit itt hagyunk, azt a gyermekeink, unokáink kapnak meg örökségül, akik szintén a saját utódaikra fogják hagyni azt. Már ami megmarad belőle. Semmi nem a miénk, csak arra a rövid néhány évre-évtizedre, amit a Földön töltünk.
Van azonban egy örökség, ami a miénk marad mindörökké, még a "másvilágon" is. Ez a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus hagyatéka, a kegyelem. A földi életünk során elpocsékolt időnk sokszorosának visszatérítése. Amikor mindenre lesz időnk, ami számít, és semmire nem kell költenünk belőle, ami nem számít. A kiteljesedett, boldog élet azokkal, akikkel együtt szeretnénk lenni.
Lehet, hogy az örök életben nem lesz velünk a kedvenc autónk, lovunk, vagy játékszerünk (noha nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét sem) de ez az örök örökség minden múlandó dolognál jobb lesz.
"Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Pál levele a rómaiakhoz 8:16-17)
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése