💥Reggeli dicséret🌹 "...akik békét teremtenek!"

„Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!” Sámuel első könyve 25:6

Ugye, milyen szép ez a köszöntés? Igazán szívet melengető. És ha elolvasod a teljes fejezetet, akkor felfedezheted azt is, hogy röviddel ezután a tényleg csodálatos köszöntés után majdnem tragédiába fordul a történet.

Dióhéjban: Dávid, aki Isten vezetésével legyőzte Góliátot, akit Sámuel már királlyá kent, bujdosásainak éveit tölti épp a pusztában, mert a jelenleg regnáló Saul halálra keresteti.

Emberek százai csatlakoztak Dávidhoz, és ebben az időben a környező állattartó gazdáknak nagyon jó szolgálatot tettek. Védelmezték a pásztorokat a rablócsapatoktól, vadállatoktól. 

Dávid tudomást szerez arról, hogy a gazdag Nábál a juhait nyíratja (ez volt a fizetés napja), lakomára készül, ezért odaküldi 10 legényét, hogy kérjenek a gazdától ajándékot az eddig nyújtott védelem fejében.

Nábál gorombán visszautasítja a tiszteletteljes kérést, fittyet hány a kor szokásaira (akkor és azon a vidéken, mondhatjuk úgy, kötelező volt a vendéglátás. 

Kötelező volt befogadni, segíteni a földönfutót, a jövevényt.) rágalmazza Dávidot és embereit, semmibe veszi az ingyen adott biztonságot, és ezzel szertefoszlik a kívánt békesség. A legények visszatérnek Dávidhoz, aki meghallva a híreket, négyszáz emberével indul vissza. Már nem békét kívánni.

Mondhatnánk, hogy innen szép a győzelem. És tényleg szép lesz.

Mert van valaki, aki józan tud maradni, hisz övé Isten békessége. Ő nem más, mint a gazda felesége, Abigail. 

Az egyik legényük elviszi hozzá a vészjósló híreket, ő pedig azonnal dönt és cselekszik. Jelentős mennyiségű élelmiszert és bort készíttet össze, szamarakra teszik, és megindul szembe a biztos pusztulással. 

Nem magyarázza a férje bizonyítványát, nem szépíti a dolgokat, hanem odaáll a bűnös és a jogos haragos közé, békét hozva a történetbe. Megvédi családját a haláltól, és megvédi Dávidot az önbíráskodástól.

Ma sem illeti a nőket a férfiakéval egyenlő megbecsülés, akkor még inkább nem volt így. 

De Abigail Isten követeként kész volt felállni, cselekedni, és békét hozni a káosz közepébe.

Ehhez az ősi történethez hasonlóan ma is vágyott kincs, igazi ritkaság a béke, de Isten szeretné, ha mi megtapasztalnánk, megélnénk és Őt képviselve békét hoznánk a környezetünkbe. 

Ehhez a legfontosabb, ami kell, hogy a mi szívünkben ott legyen Isten békessége. Csak így lehetséges.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)