Hóseás próféta könyve 14. fejezet 10. verse
A mai időkben egyre többet gondolok arra, hogy az én Istenem - akit személyesen ismerek -, aki megkeresett engem - az egész világ Ura. Nem csupán emberek személyes sorsával, de népek, országok jövőjével is törődik, és ez jó, mert mutatja, milyen nagy is az Ő irgalmassága, kegyelme az emberekhez. Azért is jó, mert mindannyiunk sorsa annak a népnek, országnak jövőjétől is függ, amelynek gyermekei vagyunk.
Maga a Szentírás is figyelmeztet bennünket arra, hogy hívő emberként munkálkodjunk azoknak az embereknek a jobb létén (az ország, a település, a város, a falu, a szomszédság jobblétén), akik között élünk. Mert mindez identitásunkat is meghatározza. Ahogy a dalszöveg is mondja:
"Magyar vagyok, Magyarnak születtem, Magyar földön Magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de Magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és Magyar asszony, Északon, hegyeken, Délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de Magyar vagyok, ez a támaszom."
(Majka: Magyar vagyok /ft. Curtis)
Magyar emberként, bármennyire is hívő kereszténynek, adventistának vallom magam, ez nem lehet ürügy arra, hogy lerázzam magamról a felelősséget, amit népemért, szomszédaimért hordoznom kell. Isten sem teszi, sőt hordozza minden ember, minden nép és az egész világ terhét.
Hóseás próféta Izrael (Efraim, mint az északi 10 törzs jelképe) sorsát meghatározó tényezőkről beszél, arról, hogy min múlik népe sorsa. Vajon a feltörekvő, hatalmas világbirodalom, Asszíria prédájává válik-e, vagy megmenekülhet. Utólag, a történelmet ismerő emberként tudjuk, elbuktak és az északi országrész örökre elveszett. De maga a kérdésfeltevés - min múlik a nép sorsa - ma is valós és mindannyiunkat érintő kérdés. Min múlik a sorsunk? Min múlik az, hogy hazánk, népünk, városunk fenn marad-e az elkövetkező évtizedekben, vagy pedig a közelgő viharok, háborúk, válságok elsöpörnek bennünket?
Hóseás próféta szerint azon, hogyan viszonyulunk Istenhez. Be kell látnunk, meg kell értenünk, hogy a világ országait (sőt azon túl a teljes univerzumot) irányító Isten hogyan gondolkodik minderről. A fejezet második versében egyértelműen tanítja: "Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el!" Egyértelmű tehát az, hogy bár az embert mindig is kisérteni fogja az a gondolat, hogy teljes mértékben önnön sorsának kovácsa, a valóság mégis az, hogy Isten kezében vagyunk.
Legyünk azért bölcsek, ahogy a próféta mondja, lássuk be, értelmes emberként értsük meg Isten akaratát életünkben. Mindebben legnagyobb segítségünk Isten szava a Szentírás - amit olvashatunk, és a Szentlélek Isten, kinek vezetését, segítségét megkaphatjuk Megváltónk ígérete szerint.
(Restás László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése