Vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzünk saját hibáinkkal?
Vagyunk elég figyelmesek ahhoz, hogy észrevegyük életünkben azokat a dolgokat, amelyek eltávolítanak Jézustól?
A munkahelyen eltöltött hosszú túlóra, hogy megvegyük a legszebb karácsonyi ajándékot, nem fog számítani. Azt égősorral feldíszített ház, csodásan kivilágított udvar, nem fog számítani.
Egy valami azonban igazán nagy örömöt tud okozni az idén karácsonykor.
Egy ilyen év után, amikor többet hallottunk a háborúról mint a békéről; amikor minden tervünk szempillantás alatt kártyavárként dőlt össze; amikor éjszakánként ránk tört a félelem, aggodalom, így év végéhez közeledve érdemes észrevenni azt, ami igazán fontos.
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Efézus 5,14)
Vegyük észre Jézust. Vegyük észre azt az Urat, aki egész évben a remény lángját éltette a szívünkben, hogy egy reményteljes jövő vár ránk.
Isten szabadításába vetett reménység éltette a népet a babiloni fogságban. A sanyarú sorsban élő nép csak abban tudott reménykedni, hogy egyszer vége lesz a fogságnak.
A mi örömünk, reménységünk Jézus.
Jézusba vetett hitünk az, ami igazán számít. Bármilyen helyzetnek is legyünk, a hitünk képes talpra állítani.
Igazán csodás ajándék. Kaptunk valamit, ami nem kopik, nem romlik el, nem tör össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése