Amikor Pál Thesszaloniki utcáin sétált, nyilvánvalóan látta a nagy emberek tiszteletére emelt sírhelyeket. A görögöknél gyakori volt, hogy a sírkőre vésték a „Nincs remény" szavakat.
Bár a görög filozófia híresen nagy elméket hagyott hátra, szerintük az ember utolsó leheletével együtt a remény is végleg eltávozott.
Pál nem akarta, hogy az ott élő hívők is úgy gondolkodjanak, mint a hitetlenek.
Azt szerette volna, hogy bizalmuk legyen az elhunytak felől: csak a testük halt meg, de valójában az Úr Jézussal vannak, és új testben életre fognak kelni.
,,Pál azt mondta, hogy ha csak ebben az életben reménykedünk, akkor nyomorultabbak vagyunk a hitetleneknél,, (1Kor 15,9)
,,Pál azt mondta, hogy ha csak ebben az életben reménykedünk, akkor nyomorultabbak vagyunk a hitetleneknél,, (1Kor 15,9)
Bátorítson az a tudat, hogy elhunyt szeretteid, akiket Krisztus vére megváltott, a mennyben várnak rád. Amikor ebből a testből kiköltözünk, a lelkünk és szellemünk az Úr jelenlétében él tovább (2Kor 5,8).
A 2Korinthus 4,13-ban, amikor Pál arról beszél, hogy ne szomorkodjunk, nem arra gondol, hogy ne sirassuk meg szeretteinket, akik kilépnek ebből az életből, hanem azt akarta mondani, hogy ne szomorkodjunk,
„mint a többiek, akiknek nincs reményük."
Teljesen természetes, hogy sírunk és fájdalmat érzünk, amikor elveszítjük szerettünket. Azonban azt gondolni, hogy végleg elmentek és sohasem fogjuk újra látni őket, azt jelenti, hogy megtagadjuk a feltámadás erejét. Az az áldott bizonyosságunk lehet, hogy Jézus visszajön, és magával hozza szeretteinket.
4,16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,
4,17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1 Thesszalonika)
22,20 "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! (Jelenések)
Paul White -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése