Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 5-11. vers
Amikor falat mászni jártam, a gyakorlottabb mászók viccesen azzal bátorították az újoncokat, hogy “nem kell aggódni, még nem maradt odafenn senki.” A repülővel is ez a helyzet. Nem kell félni attól, hogy a levegőben marad, valamilyen módon mindenképp földet fog érni. Bár a burkolt célzás egyik helyzetben sem túl biztató, a gravitáció már csak így működik.
Sőt, nem csak a fizikai valóságban van jelen ez a törvényszerűség. “Minél magasabbra jutsz, annál nagyobbat esel,” tartja a mondás. Azaz, minél magasabbra kerülsz a társadalmi ranglétrán, minél nagyobb hatalomra teszel szert, annál nagyobb lesz végül a bukás, és annál jobban fog fájni. Hiszen a társadalom már csak így működik.
De mi lenne akkor, ha nem felfelé igyekeznénk, hanem lefelé? Ha nem saját magunkat akarnánk a magasba emelni, hanem másokat? Akkor nem kellene félnünk a lefelé húzó erőtől, mert Isten ereje húzna felfelé minket.
Ez történt Jézussal is. Meglévő hatalmát arra használta fel, hogy minket hatalomra juttasson. És ha ezt saját érdekünkben használjuk fel, csak a földi gravitáció húzóerejére számíthatunk. Ám ha mi is mások felemelését tűzzük ki célul, az isteni gravitáció fog magához vonzani mindannyiunkat.
Ha Krisztus uralkodásának törvényszerűségei szerint élünk, nem kell attól félnünk, hogy lenn maradunk, mert Isten az, aki felemel. Minél mélyebbre megyünk másokért, és minél magasabbra emelünk másokat, annál erősebb Isten vonzása.
Az ő országa már csak így működik.
(Cserpán Ádám)
Amikor falat mászni jártam, a gyakorlottabb mászók viccesen azzal bátorították az újoncokat, hogy “nem kell aggódni, még nem maradt odafenn senki.” A repülővel is ez a helyzet. Nem kell félni attól, hogy a levegőben marad, valamilyen módon mindenképp földet fog érni. Bár a burkolt célzás egyik helyzetben sem túl biztató, a gravitáció már csak így működik.
Sőt, nem csak a fizikai valóságban van jelen ez a törvényszerűség. “Minél magasabbra jutsz, annál nagyobbat esel,” tartja a mondás. Azaz, minél magasabbra kerülsz a társadalmi ranglétrán, minél nagyobb hatalomra teszel szert, annál nagyobb lesz végül a bukás, és annál jobban fog fájni. Hiszen a társadalom már csak így működik.
De mi lenne akkor, ha nem felfelé igyekeznénk, hanem lefelé? Ha nem saját magunkat akarnánk a magasba emelni, hanem másokat? Akkor nem kellene félnünk a lefelé húzó erőtől, mert Isten ereje húzna felfelé minket.
Ez történt Jézussal is. Meglévő hatalmát arra használta fel, hogy minket hatalomra juttasson. És ha ezt saját érdekünkben használjuk fel, csak a földi gravitáció húzóerejére számíthatunk. Ám ha mi is mások felemelését tűzzük ki célul, az isteni gravitáció fog magához vonzani mindannyiunkat.
Ha Krisztus uralkodásának törvényszerűségei szerint élünk, nem kell attól félnünk, hogy lenn maradunk, mert Isten az, aki felemel. Minél mélyebbre megyünk másokért, és minél magasabbra emelünk másokat, annál erősebb Isten vonzása.
Az ő országa már csak így működik.
(Cserpán Ádám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése