,,✨🌹Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.,,
5. Zsoltár 2-5. versek
Mikor beköszönt a nyári szünet, sok családhoz hasonlóan a mi naptárunk is megtelik nyaralásokkal, utazásokkal, kirándulásokkal, látogatásokkal. Megismerünk távoli vidékeket, közeli helyeket, ismeretlen és jól ismert városokba látogatunk el, és mindig találunk valami újat.
Ami viszont soha nem maradhat ki, az a templomlátogatás.
Van valami félelmetes és mégis lélekemelő azokban a régi, magas, zengő templomokban, amikben az ember apró hangyának érzi magát.
Ez is a céljuk: kontrasztba állítani Isten hatalmasságát az emberi gyarlósággal – tudatosítani bennünk, hogy porszemek vagyunk csupán a Mindenható végtelenségéhez képest.
Ami viszont mégis különlegessé teszi ezt az érzést, az a fenti gondolatot követő "de".
Mert noha ez így van, a végtelen Isten mégis csak egyetlen sóhajtásnyi távolságra van tőlünk.
Ébredés után csak elmondunk egy halk fohászt, vagy nap közben kiáltunk hozzá és tudhatjuk, – ahogy a zsoltáríró is tudta – ő meghallgat bennünket.
Isten a végtelen, tökéletes teremtő törődik velem, törődik veled, akik bűnösek, aprók és jelentéktelenek vagyunk. Megéri hozzá kiáltani – de ha ma csak egy halk sóhajra van erőd, ő azt is hallja, mert meg akarja hallani! Kiálts hát hozzá bátran!
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése