Aki engedelmesen jár az Úr útján, megtapasztalhatja, hogy a mennyei Atya a legváratlanabb módokon is betölti szükségeit. Ez a gondviselés ma is valóság.
"Méltó ugyanis a munkás az eledelére.,, (Mt 10,10)
Amikor Jézus elküldi a tizenkét, különös utasításokat ad nekik: ne vigyenek magukkal aranyat, ezüstöt, két ruhát vagy fölösleges felszerelést.
Az ember első hallásra azt gondolhatná: Hát akkor meg miből élnek meg? Az Úr válaszol erre a kérdésre, és ezt mondja: "Méltó ugyanis a munkás az eledelére."
Ezáltal nem azt ígéri meg nekik, hogy nem lesznek nehézségeik, hogy majd mindig bőségben élnek.
Azt azonban igen, hogy az Atya soha nem hagyja magukra őket. Megadja mindazt, amire szükségük van, akár embereken keresztül, akár természetfeletti módon, ahogyan ezt Illés életében vagy a pusztában vándorló izraeliták esetében tette.
Aki az Isten országáért dolgozik, annak élete végső soron nem emberek kezében van, hanem Isten kezében. Az egyház története tele van olyan papokkal, szerzetesekkel, misszionáriusokkal és egyszerű hívőkkel, akik emberileg nézve bizonytalan körülmények között éltek, mégis újra és újra megtapasztalták az Úr gondviselését.
Ez az Ige mindannyiunk számára reményt adhat.
Arról biztosít, hogy Isten soha nem marad adósa annak, aki Őt szolgálja.
Ezért ne félj megtenni azt, amit kér tőled.
Engedelmeskedj neki még akkor is, ha a kérése talán első hallásra ésszerűtlennek, értelmetlennek, emberileg nézve lehetetlennek tűnik.
Bízz Benne teljes szívedből! Hidd el, hogy nem fog cserben hagyni.
Gondoskodni fog nemcsak rólad, hanem még a rád bízottakról is.
Lehet, hogy nem mindig úgy teszi majd ezt, ahogyan azt elképzelted, de mindig hűséges marad az ígéretéhez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése