Vajon készek vagyunk elengedni mindazt, ami visszatart attól, hogy a Szentlélek új életet formáljon bennünk?
(Mt 9,17)
Úgy tűnik, mintha Jézus a borász szakmába akarna beavatni bennünket, ez azonban nem így van.
Ő rólunk beszél. Az új bor Isten új életét jelképezi, a Szentlélek működését, az Evangélium erejét, Krisztus jelenlétét. Isten ma is kiárasztja a kegyelmét, ma is szól hozzánk, és meg akar újítani.
De vajon van-e hozzá új tömlő? Nagyon sokszor azt szeretnénk, hogy az Úr új dolgokat vigyen végbe az életünkben, miközben mi nem akarunk megváltozni.
Nem akarjuk elengedni a régi tömlőt, akadályozva ezáltal a kegyelem működését.
Kérjük ugyan a megújulást, Isten vezetését, de közben ragaszkodunk a régi szokásainkhoz és a saját elképzeléseinkhez.
Kérjük a békét, de nem akarunk megbocsátani.
Kérjük a Szentlelket, de bezárjuk előtte szívünk bizonyos területeit.
Pedig enélkül nem fog működni.
Ezt tanúsítják a szentírási példák is. Ábrahámnak el kellett hagynia a megszokott világát.
A tanítványoknak ott kellett hagyniuk hálóikat.
Pálnak el kellett engednie korábbi önmagát ahhoz, hogy valami új megszülethessen.
Isten megújító kegyelme mindig együtt jár valamilyen belső változással.
Az ő szeretete annyira erős irántunk, hogy soha nem hagy olyannak, amilyenek vagyunk.
Átalakít, megszentel, jobbá, tökéletesebbé tesz. Vajon téged mi akadályoz a megújulásban?
Ragaszkodsz ahhoz, amit megszoktál? Félsz a változástól?
Igaz, hogy a régi tömlő ismerős, kényelmes, de lehet, hogy már szűk.
Lehet, hogy már nem alkalmas arra, amire Isten hívna.
Ezért akar újjáteremteni. Megengeded ezt Neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése