Két képben szemlélteti itt az Úr a kevélyeket megsemmisítő hatalmát. Asszíria hatalma úgy jár, mint az az ember, aki hirtelen sorvadásba, tüdővészbe esik. - E sorok írójának volt egy iskolatársa, aki a legerősebb volt az egész osztályban. Felejthetetlen marad számára az a nap, amikor azt a hírt kapta: ez a diák tbc-t kapott. Betegágyon feküdt az erős fiatal fiú, pedig azt remélte, hogy nemsokára az egyetemre kerül. Nehezen lélegzett. Néhány hét leforgása alatt az ifjúi szépség és erő tovatűnt és a fiú meghalt. Hasonló sorsot készített Isten a kevély Asszíriának is. Dicsősége gyorsan tovatűnt.
Isten még egy másik képet is használ. Tűz emészti meg Assurt. Asszíriát sűrű erdőhöz hasonlítja, amelyben tűz keletkezik. A faóriások minden viharral dacoltak, de a lángok pusztító ereje megemészti dicsőségüket.
Egyetlen éjszaka 185 ezer embert pusztított el Isten Sénakhérib seregében. Hasonlót élt át a francia császár is. Tönkrement, mint egy óriás a tüdővészben, s mint erdő a pusztító tűzben. Leírhatatlan nélkülözések és szenvedések között kellett szétzüllött serege maradékának hóban és fagyban hazájába visszavonulnia.
Mire tanít ez bennünket? Arra, hogy az az Isten, aki Asszíria királyát és a kevély Napóleont szét tudta zúzni, ma is él. "Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, elszélesztette a szívük gondolatában felfuvalkodottakat." Lk. 1,51 Ne a kevély Asszír királyt kövessük, hanem a Golgota alázatos Királyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése