"Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz" (Zsolt 25,14).
Miről ismered
meg, hogy valaki barátod-e? Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja
neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges
kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása. Beszélhetett-e már
Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a
saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén
tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten
olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit.
Annyira eggyé lettünk-e már Jézus Krisztus imádságával - "Legyen meg a
te akaratod" -, hogy Isten titkait megértjük? Istent nem nagy áldásai
teszik nekünk drágává, hanem az apró dolgok, mert ezek mutatják meg,
milyen csodálatosan közel van hozzánk; ismeri egyéni életünk minden kis
részletét. "Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon" (Zsolt 25,12).
Eleinte tudatosan érezni kívánjuk, hogy Isten vezet, de amint előbbre
jutunk, annyira tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hogy már nem kell
megkérdeznünk, mi az Ő akarata, mert eszünkbe sem jut, hogy mást
válasszunk. Ha meg vagyunk mentve és megszentelődtünk, Isten egyszerű
döntéseink útján vezet minket. De ha mégis azt választanánk, amit Ő nem
akar, akkor visszatart attól, és erre figyelnünk kell. Amint kétely
merül fel, rögtön állj meg! Ne próbáld saját érveiddel alátámasztani és
ne mondd ezt: Miért ne tenném meg? Isten döntéseinkben tanít minket. Úgy
vezeti józan eszünket, hogy ne zaklassuk Szent Szellemét folytonosan
kérdezve: "Uram, most mi a Te akaratod?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése