Napi áhítat-Atyai egyesítés fiainak

Olvasmány: Ez 37,15–28
Hét témája: Az Atya gyermekének lenni 

Ne szokj hozzá a békétlenséghez, törésekhez. Dolgozz az Isten szerinti egységért!

„Így szólt hozzám az ÚR igéje: Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! Ha majd ezt mondja neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! - akkor így felelj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben. Amikor szemük láttára kezedben lesznek azok a fadarabok, amelyekre írtál, így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre. Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre. Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre.”

Magyarázat

Olvastam, hogy a hegymászók biztonsági okokból összekötik magukat egymással, hogy ha az egyikük megcsúszik, ne zuhanjon a mélybe. Társa megtartja. Ez ott tud működni, ahol van összefogás, van közösség.
A történelem egy pontján kettészakadt az ország Izraelre és Júdára. Ezt a nép hamar megszokta, és megtanult élni ezzel a tépett helyzettel, ahogy mi is megtanulunk élni bizonyos testvérek nélkül, akik valamilyen oknál fogva elszakadtak tőlünk. Hamar hozzászokunk az ilyen sebes kapcsolatokhoz, helyzetekhez. Mai igénk azt mondja, hogy talán mi emberek ehhez könnyedén hozzászokunk, de Isten nem! Isten nem...
Nem szokja meg nyavalyáinkat, bűneinket, sebeinket, leterheltségeinket. Sem a miénket, sem a másikét. Mi se törődjünk bele, sem a mieinkbe, sem a ránk bízottakéba!
Az egység azon dolgok közé tartozik, ami nem hull csak úgy magától az ölünkbe, dolgozni kell érte. Szép és gyönyörűséges, ahol van, oda parancsol áldást az Úr! Legyünk ma is – Isten gyermekeiként, egymásnak testvéreiként – az egység munkálói ott, ahová helyezett minket Atyánk.

(Floch Gábor Barnabás)