Öröm – a tudomány beszéde: Az öröm hatalmas erő, amely a Szellemtől származik.
Az örömöt az hozza létre, amikor a Szent Szellem érzelme megjelenik az emberi szellemben.
Nem függ a körülményektől, csak Istentől.
Az Úr öröme a mi erősségünk, és megtart minket minden helyzetben:
"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, mert tudjátok, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül." (Jakab 1, 2–4)
Az öröm jele az, ha örvendezünk és hálás szívvel dicsérjük Istent.
Pál azt mondja nekünk, hogy mindig örüljünk az Úrban! (Filippi 4,4)
A thesszalonikai keresztényekről pedig így ír: "örömünk és dicsekedésünk koronája". (1Thesszalonika 2,19)
Salamon is azt mondja, hogy "az igazak reménysége öröm". (Példabeszédek 10,28)
Az öröm teljesen átszövi Jézus életét, aki sokat beszélt az örvendezésről:
"Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amint én megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon bennetek az én örömöm és a ti örömötök beteljesedjen." (János 15, 10–11)
A keresztényeknek mindig örvendezniük kellene, mert Jézus ismerete már önmagában hatalmas örömöt jelent: "Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek." (1Péter 1,8)
A második ajándék a tudomány beszéde. Ez olyan tényekről ad kijelentést, amelyek az ember természetes értelme számára ismeretlenek.
Bizonyára nem véletlen, hogy az örömhöz tudás is kapcsolódik.
Ha valaki a tudomány beszédét szólja neked, akkor ez örömmel tölti be a szellemedet.
Ha egy istentiszteleten hangzik el, akkor Krisztus Testének hoz örömöt.
A 2Királyok 6, 8–23-ban Elizeus próféta a tudomány beszédét kapta a szíriai hadsereg tartózkodási helyéről, és figyelmeztette erről Izrael királyát.
A szíriai király azt gondolta, hogy kém van közöttük, de azután az egyik embere beszélt neki Elizeusról.
A király erre parancsot adott, hogy az emberei vegyék körül Dótán városát, ahol Elizeus tartózkodott. Amikor eljött az este, Elizeus szolgája megrémült a szíriai sereg láttán, amely körülvette a várost. Elizeus kérte Istent, hogy nyissa meg a szolga szemét, hogy belelásson a szellemvilágba.
Az Úr megengedte neki, hogy lássa az angyalok seregét, amely a szíriai sereg körül táborozott, és a szolga ennek nagyon megörült!
A tudomány beszéde örömet hoz és egyben elűzi a félelmet.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése