A világ egy része izgatottan készül most a párizsi olimpiára.
A magyar rádió is több riportműsorral, archív felvételek lejátszásával hangol az eseményre.
Ezek közül csíptem el nemrég egy, Kemény Dénessel, a vízilabda válogatott volt szövetségi kapitányával készült interjút, akivel 2000-2008 között három olimpiai aranyat nyertünk.
Ami szavaiból megragadt, hogy nevéhez hűen ő a kemény munka híve.
Ami szavaiból megragadt, hogy nevéhez hűen ő a kemény munka híve.
Így, a sikereket sem a szerencsének, a játékosok puszta tehetségének, hanem a kitartó, szorgalmas edzésmunkának tulajdonította. Emellett azt is elmondta, hogy szomorúan tapasztalja, hogy ugyanezeket az eredményeket manapság sokan a befektetett idő és energia nélkül akarják elérni.
S mi a helyzet velünk, akik nem az olimpiára, nem egy hervadó babérkoszorú, nem egy felejthető medalion elnyerésére készülünk? Mennyire vesszük komolyan és mennyire tesszük oda magunkat az örök élet koronájáért való küzdelemben? Vajon bennünket is beszippant a korszellem, hogy alig munkával akarunk nagy eredményt?
Nem imádkozunk, de olyan imatapasztalatokat szeretnénk, mint Illés.
S mi a helyzet velünk, akik nem az olimpiára, nem egy hervadó babérkoszorú, nem egy felejthető medalion elnyerésére készülünk? Mennyire vesszük komolyan és mennyire tesszük oda magunkat az örök élet koronájáért való küzdelemben? Vajon bennünket is beszippant a korszellem, hogy alig munkával akarunk nagy eredményt?
Nem imádkozunk, de olyan imatapasztalatokat szeretnénk, mint Illés.
Nem tanulmányozzuk a Bibliát, mégis jobban akarjuk ismerni, mint, akik írták.
Nem, vagy alig fordítunk időt az evangélium hirdetésére, az embertársaink felkarolására, de elvárjuk, hogy megteljenek az imaházaink.
Ezzel szemben Jakab azt írja, hogy csak az lehet boldog és győztes, aki a próbában kitart, aki aktívan részt vesz az edzésen.
Mire várunk tehát? „mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
Ezzel szemben Jakab azt írja, hogy csak az lehet boldog és győztes, aki a próbában kitart, aki aktívan részt vesz az edzésen.
Mire várunk tehát? „mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra” (Zsid.12:1-2)
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése