2024. május 11., szombat

🌹ANYA, ÚR, ISTEN⭐

,,💞De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.,,
 
Ézsaiás könyve 49:14-16

Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem, amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal.
Álltam a váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt ringatnám.
Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna.
Megtörtént az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal, ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott, hogy „kuc-kuc”.
Nehéz elfelejteni, hogy az ember szülővé vált, hisz a nap szinte 24 órájában ugrásra kész állapotban vagy, szereted, gondozod, neveled szemed fényét.
Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja. 
Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát. 
A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma.
A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került.
Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyottság reménytelenségét. Ezek mind ránk emlékeztetik Őt.
Istent, aki soha nem felejti el a gyermekeit. Lehet akármilyen öröktől fogva létező, őt semmi sem tudja korlátozni abban, hogy a valaha élt és még élő összes ember ott legyen a gondolataiban, a szívében, a terveiben. Köztük te és én is.
Nekünk, földi anyáknak vannak korlátaink, az életünk, türelmünk, megértésünk véges. 
De Isten végtelen.
Olyan, mint egy végtelen, örökkévaló, feltétel nélkül szerető és elfogadó, a gyermekeiért mindent odaadó Anya. És mi Őt képviselhetjük itt a Földön.
Nem tudom, kedves Olvasó, hogy milyen kapcsolatod van vagy volt az édesanyáddal. 
Nem tudom, hogy te megtapasztalhattad-e a szülőség örömeit és kihívásait.
Nem tudom, hogy ez a mai ünnep boldog-e számodra vagy inkább megterhelő. 
De azt tudom, hogy Isten ma különlegesen szeretne kapcsolódni hozzád.
Mint egy melegszívű Anya, szeretne átölelni, és biztosítani arról, hogy nem vagy egyedül. Ő sosem feledkezik meg rólad!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése