Olyan különleges számomra, hogy Isten úgy beszél a szivárványról, mint aminek segítségével önmagát emlékezteti irántunk való kegyelmére. „Akkor visszaemlékezem szövetségemre… látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre…” Felénk áradó tapintatot, gyöngédséget és szeretetet érzékelek ebből. Mi vagyunk, akik eltértünk az élet törvényétől, akik a lázadás oldalára álltunk.
Nekünk van szükségünk a kegyelemre, mégis ránk jellemző, hogy szem elől tévesztjük Isten szeretetét, irgalmasságát. Hányszor ijedünk meg attól, hogy Isten elhagyott minket, vagy már nem szeret bennünket, elfogyott a türelme.
Minket kell emlékeztetni Isten irgalmasságára és hűségére!
Számomra a fenti szavak egy felhívás: ahogyan Isten ígéretet tett arra, hogy amikor a szivárvány megjelenik, ő visszaemlékezik ígéretére és szövetségére, úgy tegyek én is ígéretet arra, hogy amikor a szivárvány megjelenik, akkor visszaemlékezem Isten kegyelmére és ragaszkodással válaszolok a szeretetére.
Akár a szivárvány megjelenése nélkül is megtehetnénk ezt minden reggel, nem?
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Akár a szivárvány megjelenése nélkül is megtehetnénk ezt minden reggel, nem?
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése