Volt egy ember, aki nagyon régóta betegen feküdt. Csak egy lehetősége volt a gyógyulásra, de mivel nem volt senkije, mindig lekéste a gyógyulásnak a lehetőségét. Ezeket olvasva talán megfordul a fejünkben, hogy ő jogosan mondhatná a felsorolt mondatok bármelyikét. De nem ezt tette.
János evangéliuma ötödik fejezetében van ez a történet. Ez az ember belekapaszkodott a remény halvány sugarába. Amikor az alagút végén alig látod még a fényt, csak pislákol a távolban valami, akkor az az apró fény jelenti a mindent, de majd egy nem várt pillanatban nagy világosság fog támadni.
Nos ez az ember a hitével belekapaszkodott a jövő csodájába, Jézusba. Bár nem tudta, hogy egy napon Jézus megáll majd mellette, de mikor megtörtént a gyógyulás csodás pillanata, akkor hirtelen az alagút végén levő apró fényből nagy világosság támadt.
Ma reggel ezt olvassuk: „Megőriz az Úr…” téged, családodat, szeretteidet.
Lehet, hogy most kelsz ki az ágyadból, vagy már éppen úton vagy, de az Úr a te őriződ.
Jézus a lehetetlen élethelyzetét annak a béna embernek, a lehetséges jövőre változtatta meg.
Lehet, hogy most nehéz ez az időszak a számodra, családod számára, de kapaszkodj az Istenbe vetett hitedbe, ha kell a remény egyetlen sugarába.
Ezeket a csodás dolgokat tudva a fenti három mondatot másképpen szeretném, hogy megjegyezd:
Igenis van mit tenni. Jézussal a lehetetlen lehetséges. Nem adom fel, Isten az én támaszom.
Jézus a lehetetlen élethelyzetét annak a béna embernek, a lehetséges jövőre változtatta meg.
Lehet, hogy most nehéz ez az időszak a számodra, családod számára, de kapaszkodj az Istenbe vetett hitedbe, ha kell a remény egyetlen sugarába.
Ezeket a csodás dolgokat tudva a fenti három mondatot másképpen szeretném, hogy megjegyezd:
Igenis van mit tenni. Jézussal a lehetetlen lehetséges. Nem adom fel, Isten az én támaszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése