Pont az erőtlenek, a gyengék kapnak szárnyat a feladataik teljesítéséhez, és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom arra készteti az embert, hogy a körülmények ellenére se adja fel.
Csodálatos ígéret ez, amit Ézsaiás ebben a részben megfogalmaz, de jelen olvasóként feltevődik egy kérdés: Hogyan élhetek át többet mindabból, amit Isten kínál a számomra?
Két kérdésre kell válaszolnunk:
1. Hiszem-e, hogy Isten képes egy erőtlen embert győztessé tenni?
Bizonyára nagyon sokan azonnal mondanák rá megfelelő választ: Hiszem!
Ám, ekkor kell feltennünk a következő kérdést:
2. Hajlandó vagyok elfordítani a tekintetem az aggodalom, félelem, stressz örvényétől, és a mennnyei dicsőségre, Istenre figyelni?
Sokan azonnal mondanák rá az igenlő választ, azonban a hétköznapokban pillanatok alatt úrrá lesz az életünk felett a félelem. Nem kell más, mint egy nehézség, amely néha legyengíthet, de ne feledjük, hogy abból Isten felemelhet.
Mindannyian gyengék vagyunk, de nem kell szuperhősök legyünk. Isten arra hív, hogy higgyünk benne és a tekintetünket, szívünket felé fordítsuk, ahogyan a zsoltárok is mondta: „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsoltárok 73,28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése