János evangéliuma 5. fejezet 24. vers
Keresztény emberként néha azt gondolom, milyen jó lenne, ha az emberek olvasva a Bibliát könnyen megértenék azt. Talán egyszerűbb, jobb lenne az élet. Lehet azonban az is, hogy ez naivitás.
Legalább olyan naivitás, mint amikor az ember azt hitte, hogy a tudomány fejlődésével nagyon hamar megoldjuk a legtöbb problémánkat. Vagy azt, hogy ahogy előre halad a tudás, az orvostudomány, akkor majd nem lesznek világjárványok és legyőzünk minden betegséget. Ha kiírjuk a cigaretta dobozra, hogy a dohányzás rákot okoz, akkor majd kevesebben élnek vele, és még sorolhatnám a példákat.
Most, a kovid harmadik évében világos, hogy ez nem valósult meg. Mi keresztények ugyanilyen naivak vagyunk, amikor azt gondoljuk, hogy Isten igazságának, a Szentírás szavának ismerete is mindenre orvosság. Természetesen arra gondolok, ahogy mi, mai emberek vélekedünk arról, hogy mit jelent ismerni, és mit jelent biblikus értelemben hinni.
A keresztény reménység, az örök élet Jézus szavai szerint csak akkor valósulhat meg az egyén életében, vagy mondjuk úgy, számára, ha az ismeret összekapcsolódik a hittel. Szerintem már ez is önmagában nagyon érdekes téma. Mert valamikor a 19. században a hit és a tudomány szinte végérvényesen szétvált egymástól.
A keresztény reménység, az örök élet Jézus szavai szerint csak akkor valósulhat meg az egyén életében, vagy mondjuk úgy, számára, ha az ismeret összekapcsolódik a hittel. Szerintem már ez is önmagában nagyon érdekes téma. Mert valamikor a 19. században a hit és a tudomány szinte végérvényesen szétvált egymástól.
A bölcs, tudós emberek kezdték úgy gondolni, hogy a hit nem más, mint az ész vészkijárata.
Ami egyen értékű lehet a babonával, vagy a mítosszal, legendákkal.
Míg az ismeret bortokában levő ember, a tudós, a tudományra alapozza az életét és így biztos lábakon áll.
Posztmodern világunkban ez a modern gondolkodás mára már idejemúlt lett.
Rég nem a hit és a tudomány szembenállásáról beszélünk, hanem arról, hogy létkérdéseinkre a választ nagyon sok helyen megtalálhatjuk. Különböző helyeken különféle válaszokat.
Olyan ez, mint amikor bemegyünk a szupermarketbe és megvásároljuk azokat a termékeket, amelyeket megszerettünk, amik beváltak, esetleg amire áhítoztunk. Keressük a különböző polcokon, a különféle létmagyarázatokat. Belekóstolunk ebbe is, abba is. Ami tetszik megtartjuk, felhasználjuk.
Ha megunjuk leveszünk egy másikat. Néha különféléket összekeverünk egymással és kész is a mai ember vallásossága.
Ahány ember, annyi féle hit.
Jézus ünnepélyes szavai cáfolják ezt a fajta gondolkodást. A "bizony, bizony mondom néktek" kijelentés egy olyan formája ebben a korban a nyilvános tanításnak, amire a hallgatóság felkapja a fejét, mert tudja, hogy most a legfontosabb dolgok következnek. Nem is tévedtek.
Jézus ünnepélyes szavai cáfolják ezt a fajta gondolkodást. A "bizony, bizony mondom néktek" kijelentés egy olyan formája ebben a korban a nyilvános tanításnak, amire a hallgatóság felkapja a fejét, mert tudja, hogy most a legfontosabb dolgok következnek. Nem is tévedtek.
Az örök élet ígérete akkor is és ma is sokat jelent mindannyiunknak, akik arra vagyunk ítélve, hogy egyszer meghalunk.
Tehát, ahogy ők is, mi is felkapjuk a fejünket, mert meg szeretnénk érteni, mit is mond a mi Megváltónk.
A halál elkerülésének egyetlen módja, ha életünkben a hit és az ismeret újra összekapcsolódik egymással.
Hinni annak, Aki Jézust küldte erre a világra és hallgatni, vagyis megérteni az igét.
Hinni annak, Aki Jézust küldte erre a világra és hallgatni, vagyis megérteni az igét.
Az ige Jézus korában a tudás esszenciáját jelentette. Ebben a beszédben azonban szűkebb értelemben van használva, mert csak arról az igéről van szó, amit maga Jézus mondott. Mégegyszer.
Csak az nyerhet örök életet, aki hisz annak, aki elküldte ebbe a világba az Urat és közben teljes mértékben Jézus kijelentéseinek ismeretével bír. Az írás szerint a küldő az Atya Isten, Jézus szavai pedig nem csupán az evangéliumokban olvashatók, hanem a teljes Bibliában.
Bár vannak olyanok, akik támadják a keresztényeket, hogy kizárólagossá teszik a maguk számára az üdvösség útját, valójában az a helyzet, hogy ezt maga Jézus Krisztus teszi meg.
Az a Jézus, aki itt is saját személyéhez és az Atyaistenhez köti a megváltást.
Már csak egy fontos dologról kell beszélnem, ez pedig nem más mint az, hogy abban a korban a hit és az engedelmesség a keresztény számára teljes mértékben összekapcsolódott egymással.
Már csak egy fontos dologról kell beszélnem, ez pedig nem más mint az, hogy abban a korban a hit és az engedelmesség a keresztény számára teljes mértékben összekapcsolódott egymással.
Vagyis ha valaki kijelentette azt, hogy amit hallott, azt elhiszi, akar ez azt is jelentette, hogy akkor a hite szerint él. Már akkor is a valódi hitük határozta meg az emberek tetteit, ahogy ma is.
(Restás László)
(Restás László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése