Akkor
Két lehorgasztott fejű tanítvány kullogott hazafelé. Szétfoszlott hamis reményüket siratták: Most mi lesz velünk? Mikor néhány napja bevonult Jeruzsálembe, akkor úgy hittük, hogy végre, most megszabadítja Izraelt a római elnyomástól, a főpapok zsarnokságától. Ő király lesz, mi pedig a miniszterei és eljön a földi paradicsom. De megölték, eltemettük, s még a testét is ellopták, az asszonyok meg olyat pletykálnak, hogy mégis él. Mi ez az egész?
Most
Mikor a járvány miatt két évre bezárt a világ és arra köteleztek minket, hogy maszkot hordjunk, meg hogy oltakozzunk, akkor azt gondoltuk, hogy ez a fenevad bélyege és ez már a vég. De nem, mert most itt van egy még nagyobb fenyegetés, a harmadik világháború előszele. S a megosztó kérdés, hogy most melyik hatalom mellé álljunk? Kinek szurkoljunk?
Akkor
Jézus melléjük szegődve az Igéből magyarázta meg nekik, amik Őfelőle megírattak: hogy a Messiásnak szenvedni kell, mielőtt bemegy a dicsőségébe.
Most
Jézus ma is az Igéből szól: „Nem test és vér ellen van tusakodásunk” (Ef.6:12). Az igazi ellenség nem ember. Sátán áll a dolgok mögött és azért állítja szembe a nemzeteket egymással „mert a háborúval el tudja terelni a figyelmüket arról a munkáról, amely az embert felkészíti az ítélet napjára, az Istennel való találkozásra.” (E.G.White: Nagy Küzdelem 504.o.)
Nem itt a földön, és főleg nem most kell kincseket gyűjtenünk, nincs itt maradandó városunk. A mi küldetésünk nem politikai nézetek terjesztése, hanem hirdetni annak hatalmas dolgait, aki kihívott minket az Ő világosságára.
Akkor
A két tanítvány miután felismerte Jézust, a feltámadás örömhírével azonnal visszarohant, hogy bátorítsa a többieket.
Most
Majd te eldöntöd, mit csinálsz...
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése