Szól a figyelmeztetés minden kereszténynek Szmirnában, és azóta is minden Krisztust követőnek. János apostol továbbította a híveknek Isten prófétai üzenetét, ami be is következett úgy a városi gyülekezet, mint a kereszténység egy bizonyos korszakában. A megmentő szeretet működött akkor, és működik ma is.
"...ne félj azoktól, a miket szenvedned kell" - Itt az újesztendő küszöbén azon gondolkodunk, mi lesz jövőre? Mi lesz 2023-ban?
Nincs rá válaszunk. Nem látunk a jövőbe és nem is lenne jó, ha látnánk.
Általában attól félünk, ami szenvedést, ami fájdalmat hoz, de nincs miért.
Nem azért, mert nem fog megtörténni - hiszen az élet természetes velejárója a szenvedés -, hanem azért, mert a félelem megbénít, cselekvőképtelenné tesz.
Nem enged felkészülni, nem segít jól válaszolni, sem helyesen továbblépni. Pedig sokszor az tesz emberré minket, ahogy válaszolunk, ahogy továbblépünk.
"...hogy megpróbáltassatok" - A cél, a lényeg, hogy fejlődjünk.
Életünk minden nyomorúságában van valami, amit megtanulhatunk. Vagy azért, mert hibáztunk és így tanulunk magunkról. Tanulunk változni, tanulunk helyrehozni. Vagy azért, mert mi ugyan nem tettünk semmi rosszat, de mások igen. És így tanulunk megbocsátani, másokat szeretettel megváltoztatni, nevelni, kiigazítani.
"...lesz tíz napig való nyomorúságtok" - 365 napból 10 nap. Amikor nehéz, a percek óráknak, az órák napoknak és a napok éveknek tűnnek. A megpróbáltatás ideje mindig túl soknak tűnik, pedig valójában nem az. Mindig kevesebb, mint a jó, mint a kedves idő, csak mi vagyunk borúlátók túlságosan. De ami itt a földön egyszer elkezdődik, az véget is ér. A rossz is, tűnjön bár öröknek és végtelennek, elhordozhatatlannak, mégis véget ér.
Ez az Isten előre tett ígérete.
Így marad nekünk a mi részünk: a hűség halálig. - Elkötelezettnek maradni egy életen át. No, nem is könnyű dolog. Sokszor próbálta már az ember, ha máshol nem, a házasságban több-kevesebb sikerrel. A csatákban, ott is több-kevesebb sikerrel. És még sorolhatnánk a barátságot, a családi-, rokoni-, munkatársi-, iskolai kapcsolatainkat.
Ezeket is több-kevesebb sikerrel. Nehéz, mégis újból és újból megpróbáljuk annyi kudarc ellenére is. Mert érezzük, hogy nemes, hogy jó, hogy ez a helyes és hívő emberként is tudjuk: ez az Isten akarata. Mert csak ez vezet és csakis ez vezet egyedül a nagybetűs ÉLET-hez, amit úgy itt a földön, mint bárhol máshol élni érdemes.
LÉGY HŰ MINDHALÁLIG!
"...Legyél mindenütt fény, mely ragyog, s világít.
Álljál meg a hitben, s légy hű mindhalálig.
Légy hű! mert vár rád a boldogság hona,
Légy hű! mert int feléd egy dicső korona,
Légy hű! és angyalok karolnak fel téged,
Légy hű! és oly édes lesz, teljesül reményed.
Rövid búbánatod örök üdvre válik,
Csak érte élj, s halj, légy hű mindhalálig!"
Bejegyezte: Restás László
"...ne félj azoktól, a miket szenvedned kell" - Itt az újesztendő küszöbén azon gondolkodunk, mi lesz jövőre? Mi lesz 2023-ban?
Nincs rá válaszunk. Nem látunk a jövőbe és nem is lenne jó, ha látnánk.
Általában attól félünk, ami szenvedést, ami fájdalmat hoz, de nincs miért.
Nem azért, mert nem fog megtörténni - hiszen az élet természetes velejárója a szenvedés -, hanem azért, mert a félelem megbénít, cselekvőképtelenné tesz.
Nem enged felkészülni, nem segít jól válaszolni, sem helyesen továbblépni. Pedig sokszor az tesz emberré minket, ahogy válaszolunk, ahogy továbblépünk.
"...hogy megpróbáltassatok" - A cél, a lényeg, hogy fejlődjünk.
Életünk minden nyomorúságában van valami, amit megtanulhatunk. Vagy azért, mert hibáztunk és így tanulunk magunkról. Tanulunk változni, tanulunk helyrehozni. Vagy azért, mert mi ugyan nem tettünk semmi rosszat, de mások igen. És így tanulunk megbocsátani, másokat szeretettel megváltoztatni, nevelni, kiigazítani.
"...lesz tíz napig való nyomorúságtok" - 365 napból 10 nap. Amikor nehéz, a percek óráknak, az órák napoknak és a napok éveknek tűnnek. A megpróbáltatás ideje mindig túl soknak tűnik, pedig valójában nem az. Mindig kevesebb, mint a jó, mint a kedves idő, csak mi vagyunk borúlátók túlságosan. De ami itt a földön egyszer elkezdődik, az véget is ér. A rossz is, tűnjön bár öröknek és végtelennek, elhordozhatatlannak, mégis véget ér.
Ez az Isten előre tett ígérete.
Így marad nekünk a mi részünk: a hűség halálig. - Elkötelezettnek maradni egy életen át. No, nem is könnyű dolog. Sokszor próbálta már az ember, ha máshol nem, a házasságban több-kevesebb sikerrel. A csatákban, ott is több-kevesebb sikerrel. És még sorolhatnánk a barátságot, a családi-, rokoni-, munkatársi-, iskolai kapcsolatainkat.
Ezeket is több-kevesebb sikerrel. Nehéz, mégis újból és újból megpróbáljuk annyi kudarc ellenére is. Mert érezzük, hogy nemes, hogy jó, hogy ez a helyes és hívő emberként is tudjuk: ez az Isten akarata. Mert csak ez vezet és csakis ez vezet egyedül a nagybetűs ÉLET-hez, amit úgy itt a földön, mint bárhol máshol élni érdemes.
LÉGY HŰ MINDHALÁLIG!
"...Legyél mindenütt fény, mely ragyog, s világít.
Álljál meg a hitben, s légy hű mindhalálig.
Légy hű! mert vár rád a boldogság hona,
Légy hű! mert int feléd egy dicső korona,
Légy hű! és angyalok karolnak fel téged,
Légy hű! és oly édes lesz, teljesül reményed.
Rövid búbánatod örök üdvre válik,
Csak érte élj, s halj, légy hű mindhalálig!"
Bejegyezte: Restás László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése