Ma nem túl népszerű, ha valaki kizárólagos módon fogalmazza meg a gondolatait. Erőszakosnak, türelmetlennek hat sokak számára. Mindenkinek megvan a maga útja, igazsága. Úgy éli az életét, ahogyan neki tetszik. Sok ember a „maga módján” tiszteli az Istent.
Ehhez képest Jézus nagyon radikálisan fogalmaz. Nem beszél sok útról, amely az életre vezet. Nem állítja azt, hogy minden vallás, minden elképzelés Istenhez vezet. Csak általa mehetünk az Atyához. Miért? Miért ennyire kizárólagos?
Egyedül Jézus az, aki magára vette a bűneinket és hordozta a bűn terhét mint a helyettesünk. Bűneinkért halt meg, és miután az Atya hatalmával feltámasztotta őt, egyedül ő az, aki közbenjárónkká lett. Ő az az élő út, amely megnyílt számunkra a mennyei szentélybe, az Atya trónjához (vö. Zsidók 10.19-20), a kegyelem királyi székéhez. Övé az az igazság, amelyet nekünk tulajdonít Isten, s amely alapján élhetünk. Ő maga az igazság (vö. Jeremiás 23.6), amely alkalmassá tesz az életre. Az Ő életét kaptuk meg ajándékba, miután a bűn miatt a halál foglyai lettünk. „Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.” Apostolok cselekedetei 4.12
Lehet, hogy szokatlan, vagy akár bántónak tűnik ez a kizárólagosság, azonban nekünk válik javunkra, ha megértjük, miért mondja ezt Jézus. Így megnyílik számunkra a lehetőség, hogy úgy keressük őt, mint egyetlen reménységünket.
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése