NINCS MÁS ÚT, MINT ISTEN ÚTJA, KERESZTJE❣️
Olvasd: János 14,25–31.
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_14.htm
„És ő megsebesíttetett bűneinkért,... a büntetés, mely által békességünk lett, rajta van...” (Ézsaiás 53,5)
„Békességet hagyok nektek...” — így végrendelkezett az Úr Jézus János 14,27-ben.
Nem rendelkezhetik másról, csak ami Benne van és ami Tőle elválaszthatatlan: az Ő békességéről.
Örökség azonban nincsen az örökhagyó halála nélkül, amit tehát Jézus akar adni az Övéinek, az nincs Kereszt nélkül. Jézusnak a kereszten előbb meg kellett halnia, hogy az Ő békessége a miénk legyen.
Nincs békességünk kereszt nélkül, sem az emberekkel, sem önmagunkkal.
A békesség legnagyobb ellensége a bűn. A bűn rontja meg Istennel való békességünket is.
Olvasd: János 14,25–31.
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_14.htm
„És ő megsebesíttetett bűneinkért,... a büntetés, mely által békességünk lett, rajta van...” (Ézsaiás 53,5)
„Békességet hagyok nektek...” — így végrendelkezett az Úr Jézus János 14,27-ben.
Nem rendelkezhetik másról, csak ami Benne van és ami Tőle elválaszthatatlan: az Ő békességéről.
Örökség azonban nincsen az örökhagyó halála nélkül, amit tehát Jézus akar adni az Övéinek, az nincs Kereszt nélkül. Jézusnak a kereszten előbb meg kellett halnia, hogy az Ő békessége a miénk legyen.
Nincs békességünk kereszt nélkül, sem az emberekkel, sem önmagunkkal.
A békesség legnagyobb ellensége a bűn. A bűn rontja meg Istennel való békességünket is.
Az ember is jól tudja ezt, azért mikor békességre törekszik Istennel, mindig a bűnt szeretné kiküszöbölni életéből.
A sok út közül csak kettőre mutatok reá.
- Az egyik: a nagy fogadkozások és elhatározások útja, vagyis amikor az ember — kikerülve a keresztet — maga akarja megteremteni a békességet Isten és önmaga között.
És mégsem lesz békességünk, mert a pokol felé vezető út nagy fogadkozásokkal és nagy ígéretekkel van kirakva.
Ez az út az örök halogatásnak az útja. Mindig kitoljuk a terminusokat: majd holnap kezdem el, vagy holnapután, stb. Addig kezdem, amíg egészen lekések róla.
Ezen az úton nincs megbékélés az Istennel!
- A másik út a vezeklés útja. Arra is reáébredünk egyszer, hogy mi mindig csak a JÖVŐT akarjuk megoldani s elfeledjük, hogy megoldhatatlan számunkra még a MÚLT is.
A meg nem oldott múlt elkezd bántani minket, halottnak hitt cselekedeteink életre kelnek és számon kérnek bennünket, nyugtalanítanak. Miképpen intézem el?
Rálépek a vezeklés útjára.
Maga Luther is végigjárta ezt az utat a kolostorban. De ezen az úton nem lehet feleletet kapni arra, hogyan talál rá a bűnös ember a kegyelmes Istenre. Hol van a vezeklés a végítélettől? A végítélet halál. Mi pedig csak vezekelni akarunk, hogy az örök kárhozat büntetésétől megszabadulhassunk.
Mikor Isten látta az embernél ennek a két útnak zsákutcába való torkollását, Maga vette kezébe a békesség ügyét.
Maga hozta meg a kereszt áldozatát. Fiában magára veszi bűneink sokaságát, terhét, szégyenét, gyalázatát és büntetését. Ez történt a kereszten.
E kereszt nélkül nincs békesség!!
Az emberrel való békesség sincsen kereszt nélkül, mert a bűn megfertőzte az egymásközti viszonyt. Itt is több út van, amelyen az ember békességre próbál jutni embertársaival.
- Az egyik a nemtörődés útja. Ha valakit igen nehéz elhordozni, megszakítom vele a kapcsolatot: ez az ember számomra nincsen többé! És békességed lett? Nem! Mint valami kényszerképzet, úgy tért vissza emlékezetedbe a sérelem, amit tőle szenvedtél.
- Másik út a megtorlás útja. A célját elért bosszú egy-egy pillanatra a kielégülés örömét, kárörömet ébreszt bennünk, de a következő pillanatban már nem lesz békességünk.
Csak akkor lesz békesség, ha én, a sértett fél veszem fel a békesség keresztjét. Nem az a kérdés, ki vétkezett, ki a nagyobb vétkes,** mert nem az igazságot kell keresni, hanem a békességet.**
Ez a békesség pedig nincs a kereszt elvállalása nélkül.
Csak akkor kapom meg, ha én megalázkodom és bocsánatot kérek, függetlenül attól, hogy bent igazat adok-e önmagamnak, vagy elítélem magamat.
Nincs békesség önmagammal sem a kereszt nélkül. Magunkkal szemben a legtöbbször elégedettek vagyunk, de ha belenézünk az ige tükrébe, felfakad szívünkből a kiáltás: Kicsoda szabadít meg engem, nyomorult bűnös embert a bűnnek és halálnak testéből?!
Van, aki ezt a kérdést a farizeus útján akarja megoldani, úgy, hogy magát tartja a legkülönbnek a világon. Pedig ezzel csak önmagunkat csaljuk meg.
Tele vagyunk nyugtalansággal és félelemmel.
Félünk Istentől, nyugtalankodunk embertestvéreink miatt és önmagunk miatt is.
Jézus üzeni: Ne nyugtalankodjék szívetek! Akié az én békességem, annak nincs félelme, mert övé a kereszt és Krisztusnak a kereszten szerzett békessége.
Áldott Urunk, Jézus Krisztusunk, Te kéred az Atyát, hogy a Te békességed hadd lehessen a miénk is. Kérünk, ajándékozz meg minket s az egész világot a keresztfán szerzett békességeddel! Ámen!
Krisztus, ártatlan bárány!
Ki miértünk megholtál;
A keresztfa oltárán
Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket,
Megváltottál minket.
Adj békességet,
Ó, Jézus, ó, Jézus! (174. ének)
Forrás: Túróczy-hagyaték -
Túróczy Zoltán Ne félj! című áhítatos könyvének gondolataiból
- Az egyik: a nagy fogadkozások és elhatározások útja, vagyis amikor az ember — kikerülve a keresztet — maga akarja megteremteni a békességet Isten és önmaga között.
És mégsem lesz békességünk, mert a pokol felé vezető út nagy fogadkozásokkal és nagy ígéretekkel van kirakva.
Ez az út az örök halogatásnak az útja. Mindig kitoljuk a terminusokat: majd holnap kezdem el, vagy holnapután, stb. Addig kezdem, amíg egészen lekések róla.
Ezen az úton nincs megbékélés az Istennel!
- A másik út a vezeklés útja. Arra is reáébredünk egyszer, hogy mi mindig csak a JÖVŐT akarjuk megoldani s elfeledjük, hogy megoldhatatlan számunkra még a MÚLT is.
A meg nem oldott múlt elkezd bántani minket, halottnak hitt cselekedeteink életre kelnek és számon kérnek bennünket, nyugtalanítanak. Miképpen intézem el?
Rálépek a vezeklés útjára.
Maga Luther is végigjárta ezt az utat a kolostorban. De ezen az úton nem lehet feleletet kapni arra, hogyan talál rá a bűnös ember a kegyelmes Istenre. Hol van a vezeklés a végítélettől? A végítélet halál. Mi pedig csak vezekelni akarunk, hogy az örök kárhozat büntetésétől megszabadulhassunk.
Mikor Isten látta az embernél ennek a két útnak zsákutcába való torkollását, Maga vette kezébe a békesség ügyét.
Maga hozta meg a kereszt áldozatát. Fiában magára veszi bűneink sokaságát, terhét, szégyenét, gyalázatát és büntetését. Ez történt a kereszten.
E kereszt nélkül nincs békesség!!
Az emberrel való békesség sincsen kereszt nélkül, mert a bűn megfertőzte az egymásközti viszonyt. Itt is több út van, amelyen az ember békességre próbál jutni embertársaival.
- Az egyik a nemtörődés útja. Ha valakit igen nehéz elhordozni, megszakítom vele a kapcsolatot: ez az ember számomra nincsen többé! És békességed lett? Nem! Mint valami kényszerképzet, úgy tért vissza emlékezetedbe a sérelem, amit tőle szenvedtél.
- Másik út a megtorlás útja. A célját elért bosszú egy-egy pillanatra a kielégülés örömét, kárörömet ébreszt bennünk, de a következő pillanatban már nem lesz békességünk.
Csak akkor lesz békesség, ha én, a sértett fél veszem fel a békesség keresztjét. Nem az a kérdés, ki vétkezett, ki a nagyobb vétkes,** mert nem az igazságot kell keresni, hanem a békességet.**
Ez a békesség pedig nincs a kereszt elvállalása nélkül.
Csak akkor kapom meg, ha én megalázkodom és bocsánatot kérek, függetlenül attól, hogy bent igazat adok-e önmagamnak, vagy elítélem magamat.
Nincs békesség önmagammal sem a kereszt nélkül. Magunkkal szemben a legtöbbször elégedettek vagyunk, de ha belenézünk az ige tükrébe, felfakad szívünkből a kiáltás: Kicsoda szabadít meg engem, nyomorult bűnös embert a bűnnek és halálnak testéből?!
Van, aki ezt a kérdést a farizeus útján akarja megoldani, úgy, hogy magát tartja a legkülönbnek a világon. Pedig ezzel csak önmagunkat csaljuk meg.
Tele vagyunk nyugtalansággal és félelemmel.
Félünk Istentől, nyugtalankodunk embertestvéreink miatt és önmagunk miatt is.
Jézus üzeni: Ne nyugtalankodjék szívetek! Akié az én békességem, annak nincs félelme, mert övé a kereszt és Krisztusnak a kereszten szerzett békessége.
Áldott Urunk, Jézus Krisztusunk, Te kéred az Atyát, hogy a Te békességed hadd lehessen a miénk is. Kérünk, ajándékozz meg minket s az egész világot a keresztfán szerzett békességeddel! Ámen!
Krisztus, ártatlan bárány!
Ki miértünk megholtál;
A keresztfa oltárán
Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket,
Megváltottál minket.
Adj békességet,
Ó, Jézus, ó, Jézus! (174. ének)
Forrás: Túróczy-hagyaték -
Túróczy Zoltán Ne félj! című áhítatos könyvének gondolataiból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése