Példabeszédek könyve 23. fejezet 12. vers
Az ember igyekszik elkerülni a szégyent, legyen szó az élet bármely területéről.
Ezért háborodunk fel, ha a szomszéd átkopog, hogy hangos a TV, ezért esik rosszul,
ha az óvodából azt a hírt kapjuk, hogy a gyermekünk meghúzta egy társa haját és ezért olyan nehéz segítséget kérni a boltban, ha nem találjuk, amit keresünk.
Nem szeretjük, ha emlékeztetnek rá, hogy mi is követhetünk el hibákat, a mi gyermekünk sem tökéletes és nem vagyunk minden ismeret birtokában.
A kritikát is ezért olyan nehéz sokszor elfogadni.
A kritikát is ezért olyan nehéz sokszor elfogadni.
Hiába érkezik a legjobb helyről, a legjobb szándékkal, azt, hogy valamit nem jól csináltunk,
vagy nem figyeltünk oda eléggé, nagyon nehéz mosollyal hallgatni. Pedig mi a baj vele?
A másik ember tanácsain, javaslatain, kritikáin keresztül tudunk jobbá válni, legközelebb helyesebben dönteni.
A Példabeszédek könyve a bölcsesség könyve.
A Példabeszédek könyve a bölcsesség könyve.
Olyan tanácsok vannak benne, amik közül sok (ha nem is mind — ha érzékenyebb lelkű vagy, ne olvasd el a mai igét követő verset...) a mai napig jó tanácsként szolgálnak a számunkra: legyünk mértékletesek, ne irigykedjünk, szeressünk embertársunkat, legyünk jótékonyak...
Ezek közül mind olyan tanácsok, amit a 21. század embere is jól teszi, ha megfogadja.
De nem elég, ha csupán a több ezer éves intésre figyelünk!
De nem elég, ha csupán a több ezer éves intésre figyelünk!
Hallgassuk meg az okos beszédet és ne szégyenkezzünk: mindenki követ el hibákat, senki nem birtokolja a bölcsek kövét. Szívleljük meg az intést, hiszen ezek által válunk még jobbá!
(Ömböli Krisztián)
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése