2016. augusztus 17., szerda

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   De én mindenkor veled vagyok..., szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó, Isten mindörökké.( Zsolt 73,23. 26)
    
Hofacker Lajosnak, az áldott bizonyságtevőnek egyik diáktársa mondta el, hogy Hofacker mint egyetemista jobb híján egy csűrbe vonult el imádkozni. Ragyogó arccal tért vissza.

Keressük fel gyakran mi is imakamránk szentélyét! A komoly imádság hatása ma is az, mint Hofackernek vagy Aszáfnak az idejében.

Lássuk még egyszer azt a változást, amely Aszáfban történt, mikor bement az Isten szent helyébe (17. v.)! A körülményei ugyanazok maradtak, mint azelőtt. A gonoszok ugyanúgy garázdálkodtak, mint előbb. Aszáf azonban új látást kapott. Helyzetüket már nem az irigység és felháborodás szemével nézte, hanem a mélységes részvétével. Isten megnyitotta szemét az örökkévalóságra, így látta meg, hogy a gonoszok síkos földön járnak, elesnek és soha fel nem kelnek, neki pedig Isten nyújtja a kezét, s Ő soha el nem hagyja azt, akit egyszer megragadott.

Amíg azoknak a szíve evilági mulandó javakon csügg, ő annak adhatta szívét, aki örökre megelégíti.

Azok rövid időre emberektől nyernek dicsőséget, őt örökkévaló dicsőséggel koronázza meg az Úr.

A gonoszok kevélysége mit tehet az ő hite ellen, amellyel diadalmasan vallja: "De én mindenkor Veled vagyok... Kicsodám van az egekben?...Dicsőségedbe fogadsz be engem".

Aki Aszáf titkára rátalált, az megelégedett ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése