Először lássuk az elégedetlen Aszáfot! Látta a dicsekvőket, a kevélyeket gazdagságukban és jólétükben. Irigykedett és bosszankodott rájuk, kételkedett Isten igazságosságában és hatalmában, s ezek a gondolatok megzavarták lelki békességét.
Ezt mondja: láttam a gonoszok jó szerencséjét. Ha csak bizonyos állapotokat nézünk, eltévedhetünk.
Mit látunk a világban? A hazugság győz az igazság felett. A lelkiismeretlen emberek sokra viszik. A hízelgők haladnak, a becsületeseket elnyomják. Becstelenek óriási bevételükkel dínomdánomban élnek, míg a becsületesek csak a mindennapi kenyerüket keresik meg. Aszáf ezt mondja: "A kövérség miatt kinn ülnek a szemeik, elméjük gondolatai csaponganak".
Aszáf azonban kijött ebből a nehéz kísértésből. "Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bementem az Isten szent helyébe..."
Ott nyert segítséget! Ott el kellett oszlaniuk az elégedetlenség sötét felhőinek, ott nyert világosságot az önmaga helyzetére, gondolatainak hiábavalóságára, és azoknak szörnyű sorsára nézve, akiket irigyelt.
Miként Aszáf, mi is úgy tudunk kiszabadulni ebből a kísértésből, ha panaszainkkal és kételkedéseinkkel imakamránk szentélyébe vonulunk vissza. Itt elfordul tekintetünk arról, ami idelenn van, s odafordul ahhoz, ami odafönn van.
Átéltük-e ezt már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése