Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Elizeus Béthelbe ment és mikor az úton felfelé haladt, apró gyermekek jöttek ki a városból és csúfolták őt így: Jöjj fel, kopasz! Jöjj fel, kopasz! És hátratekintvén meglátta őket és megátkozta őket az Úr nevében. És az erdőből két nőstény medve jött ki és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. (2.Kir. 2,23-24)

Borzalmas büntető ítélet. Nem volt ez nagyon kemény és igazságtalan? Hiszen a Szentírás igen sokra értékeli a gyermekeket: "Aki megbotránkoztat (bűnre vezet) egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélyébe vessék"! (Mt. 18,5) S itt negyvenkét gyermek pusztul el! Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogyan történhetett ez meg.

Először is gondolkozzunk el azon, hogy ezek a gyermekek felügyelet nélkül kószáltak. Miért voltak ott a város kapujánál? Egy egész sereg, több mint ötven gyermek. Már ez meghökkenti az embert. Bizonyára senki sem irigyli a kicsiktől, hogy a szabad levegőn hancúrozzanak. Tudjuk azt is, hogy némely szülő munkája miatt képtelen gyermekét állandóan szem előtt tartani.

Nem akarunk itt természetellenes korlátozásokról sem beszélni a gyermekek ellen. Kötelességünk azonban, hogy a szülők figyelmét felhívjuk gyermekeik iránti felelősségükre.

Ügyeljetek mindig arra, kivel játszik gyermeketek! Elfeledhetetlenül vésődjék beléjük: "Mindig akarjuk tudni: hol és kivel játszotok"!

Azok a szülők, akik ezt elmulasztják, a későbbiekben ezt nagyon megbánhatják.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a szülők Bételben bűnösek voltak abban, hogy gyermekeik ilyen társaságba keveredtek.

Imádkozó szülők naponként Isten oltalmába ajánlják gyermekeiket. Az ilyen gyermekek távol tartják magukat a rossz barátoktól.