"Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. " (Ef 6, 16)
A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.
A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.
Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése