„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
Teréz anya nem kereste a hírnevet, az
találta meg őt. Ő egyszerűen csak elment Indiába, felfedezett egy
szükséget, amit senki más nem töltött be, meghallotta Isten hívását,
szívébe fogadta azt, és a világ legelesettebb embereinek sokasága felé
szolgált Kalkutta nyomornegyedében. Egyik leghíresebb mondása volt: „Az
az élet, amit nem másokért élünk, nem is élet.” Nézzünk szembe vele:
mindennapi tevékenységeink nagy része nem igazán számít, amíg értéket
nem nyer a teljes kép részeként. Ha veszed egy nap minden apró
részletét, beledobod az Istentől kapott látás bográcsába, és megkavarod,
hirtelen célt, értéket, serkentő erőt és örömöt találsz abban a
tudatban, hogy betöltöd rendeltetésedet. Gondolj rá így: zsákokba
homokot lapátolni önmagában nem valami dicsőséges dolog, de a belőlük
épített gát megmenthet egy várost az árvíz pusztításától. A gát építése
ad értelmet a homoklapátolás kulimunkájának. Ilyen az Istentől kapott
látás is. Az élet mindennapos feladatait gyakran homoklapátolásnak
érezzük. De ha ugyanezeket a napi teendőket az Istentől kapott látás
lencséjén keresztül nézzük, hirtelen egészen másként festenek.
A látás összeszedetté teszi életedet.
Rendet és célt teremt a káoszban. Segít, hogy mindent új fényben láss. A
jó hír pedig az, hogy Isten szívesen ad látást – kérj hát tőle te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése