A hit harca
Vlad Ardeias igehirdetése nyomán – 2. rész
Hadd tegyek fel rögtön pár kérdést:
Tudtok-e akár csak egyetlen ószövetségi esetről is, ahol
ördögűzés történt?
Én nem tudok ilyet. Tudjátok, mi volt
Jézus első csodája, amit egy emberrel tett? Kapernaumban egy
ördögöt űzött ki egy emberből! (Megjegyzés: a kánai menyegzőn
nem emberrel tett csodát: vizet változtatott borrá.) Tudjátok,
mitől voltak a tanítványok olyan euforikus állapotban, amikor
visszajöttek első missziós útjukról? Nos, nem arról áradoztak,
hogy bénákat vagy leprásokat gyógyítottak meg, vagy hogy
halottakat támasztottak fel – pedig ezek mind rendkívüli dolgok!
Miért nem ezek miatt ujjongtak leginkább? Azért, mert az emberiség
a múltban, az Ószövetség idején már látott ilyen dolgokat: van
feljegyzés leprás beteg meggyógyulásáról, élelem
megszaporodásáról, halottak feltámadásáról, emberek mennybe
ragadtatásáról – ezekre már mind volt példa a történelemben!
De hogy démonok engedelmeskedjenek emberi lényeknek?! Hogy Sátán
reszketve meneküljön ember szavára?! Soha!! Miért? Mert Jézus
még nem jött el, és egyetlen emberi lény sem nézhet szembe egy
démonnal.
Apostolok cselekedetei 19. fejezetében olvasunk egy zsidó főpap, Skéva hét fiáról, akik megpróbálták Jézusra és Pálra hivatkozva kiűzni az ördögöket. Emlékszünk, hogy jártak? Alaposan összeverte őket az ördög. Miért? Mert itt tekintély-kérdésről van szó. Démonokkal, Sátánnal nem lehet játszadozni. Itt nem pusztán szavakról van szó, hanem a láthatatlan világ hatalmasságairól. Ezek a bukott angyalok – akár hisszük, akár nem – ma is rendkívüli hatalommal és tekintéllyel bírnak ezen a világon. Skéva fiai balgatag módon azt gondolták, ez is olyan, mint a varázslás: csak kimondod a megfelelő szavakat és működik. De mit felelt nekik az ördög? „Jézust ismerem, Pálról is tudok: Tudom, hogy nekik hatalmuk van felettem. De ti kik vagytok? Hogy merészeltek kihívni engem, parancsolni nekem?!” Ezután rájuk rontott és széttépte őket!! Ezek a démonok rettenetesen gonoszak. Valódi hatalomra, tekintélyre van szükség az ellenük folytatott küzdelemben. Ez egy komoly dolog – a történelem leghosszabb és legirgalmatlanabb háborúja. Ezért életbevágóan fontos, hogy megértsük szabályait és működését.
Amikor az ördög megkísértette Jézust, üzletet ajánlott Neki: „Eljöttél ezért a bolygóért? Rendben, kész vagyok átengedni neked... Csakhogy ára van! Mivel ez a bolygó az enyém, nekem adatott, annak adom akinek akarom...” Tiltakozott Jézus ezen állítás ellen? Miért nem cáfolta meg ezt a nagyképű kijelentést? Mert ez volt az igazság! Sátán, azáltal, hogy becsapta Ádámot, megszerezte a bolygó feletti uralmat. Ezért olvassuk Jób könyvében, hogy Sátán volt bolygónk képviselője a mennyben, és még maga Isten sem távolíthatta el őt udvarából abban az időben. Miért? Mert e világ fejedelmeként vitathatatlan jogai voltak.
Ezen a bolygón tehát minden ember születésétől fogva Sátán jogos prédája. Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik: amikor találkozol Jézussal, Ő egy új születést kínál fel neked, ami által egy másik lelki atyát választhatsz. Amint elfogadod ajándékát, megváltozik a lelki természeted, és Sátán elveszti a feletted gyakorolt jogait. Ezáltal némelyek ténylegesen megszabadulnak, mások azonban sajnos még így sem. Amíg valaki nem törődik Istennel, addig a démonok sem foglalkoznak vele különösebben – kivéve, ha valami különösebb előnyt kovácsolhatnak belőle, ha bevonják munkájukba. Tudják ugyanis, hogy aki nem hisz Jézusban, az úgyis az ő tulajdonuk.
Jézus tehát megszabadítja ezt a foglyot, és a démonnak mennie kell. Vajon ez az ember tudatában van annak, amit átélt? Hát persze! Ez egy hatalmas, csodálatos megtapasztalás: megszabadulni a régi atyám kívánságaitól!
De sajnos itt nem ér véget a történet. Jézus szerint a démon ezután „víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál”. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de a démon saját szavaiból – „visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem” – azt érthetjük meg, hogy ő visszavágyik erre a régi lakcímre. Az ott eltöltött idő alatt valahogy összeforrt azzal az emberrel. Jól ismeri azt a házat. Ő csinálta, ő festette, ő rendezte be a bútorokat, ő ültette a kertet. Fejből ismeri életének minden egyes részletét, az erősségeket, a gyengéket. Végül is ez az ő otthona, és szeret ott lakni!
Ezt az embert tehát maga Jézus szabadította meg, Ő törte meg megkötözöttségének láncait – de ne feledjük, Testvérek: Sátán soha nem adja fel! Látjuk ezt? Ezt mondja: „Hadd térjek vissza! Hadd próbáljam meg még egyszer.” És újra megpróbálja, és újra és újra és újra!!! Ez az ő szakmája, ezt csinálja évezredek óta, mestere ennek az iparágnak. Akár egy elveszített várost is képes visszahódítani.
Visszatér tehát régebbi házához, és azt egy bizonyos állapotban találja. Hadd tegyek fel egy kérdést: Milyen volt ennek az otthonnak az állapota, amikor a démon elment? Miért nevezi Jézus tisztátalan léleknek ezt a démont? Ez az otthon egy nagy szennytenger volt – lelki értelemben, természetesen. Ennek az embernek az életében a démon kívánságai voltak az első helyen: talán kapzsiság, vagy paráznaság, különböző szenvedélyek... Élete arról szólt, hogy ezeket a kívánságokat táplálja és töltse be. Ezért nevezi a Biblia ezeket az embereket rabszolgának.
De most, amikor visszajön a démon, milyen állapotban találja a házat? Teljesen helyre van állítva! Ki végezte ezt a helyreállítást? Nyilván Krisztus! Egyedül Ő ért a lelkek gyógyításához. Az Ige szerint a ház ki van söpörve és fel van ékesítve, rendbe van rakva. Kisöpörve: azt jelenti, hogy a régmúlt szennye mind el lett távolítva onnan. Felékesítve, rendbe rakva: ez pedig azt jelenti, hogy mindazok a dolgok, amik eddig nem azon a helyen voltak, ahová Isten rendelte őket, most helyükre lettek rakva. Rendbe tett, szép, csillogó, tiszta, csodálatos otthon! Csakhogy van egy problémája! Üres!! Mit jelent ez? A démon visszatér, de ebben a kitakarított házban nincs olyan tekintély, ami ellenállna neki.
Mit gondoltok, amikor elindul ez az ördög, hogy visszatérjen házába, teljes bátorsággal megy? Nem gondolom. Emlékeiben még élénken él, legutóbb hogy elbántak ott vele. Képzeljük magunkat a helyébe: „Bekopogok az ajtón – ha Krisztus nyit ajtót, már készülhetek is a következő vereségre...” Még nem tudja, mire számíthat. Megkörnyékezi a házat, és üresnek találja. Krisztus nyilvánvalóan nincs ott! De ne feledjük, Testvérek, itt egy megszabadult emberről van szó! Olyasvalakiről, aki ténylegesen találkozott Krisztussal, valóságos tapasztalata volt Vele, nem amolyan hamisítvány! Olyan emberről van itt szó, aki legalább egy ideig Krisztussal járt, hiszen volt ideje helyreállítani az életét.
Az ördög tehát üresen találja az otthonát, és azt mondja: „Na, ez egy jó hely, ahol el lehet lakni!” De még ezzel sem ér véget a történet. Tudjuk, hogy a démonoknak – ugyanúgy, mint minden értelmes teremtménynek – vannak érzéseik. És egy ilyen megalázó vereség után bosszúszomjas lesz. Ezért – visszatérve – másik hét haverját is magával viszi, akik – Jézus szavai szerint – nála is gonoszabbak. Valójában ez a démon erősítést visz magával, hogy bebiztosítsa magát, és ez az ember soha többé ne menekülhessen meg. Így ennek az embernek az utóbbi állapota gonoszabb lesz az előzőnél.
Korábban is mindig ezt mondtam, Testvérek: ha egyszer találkozol Krisztussal, soha többé nem lehetsz már az, ami azelőtt voltál. A Krisztussal való találkozás tapasztalata mély változást munkál az életedben. Innen aztán vagy egyenesen a mennybe mész, vagy egyenesen a pokolba. Nincs köztes út, mert háborúban vagyunk – minden nap, minden percben, szünet nélkül!
Nézzünk meg egy másik példát, Jób könyvében! Jób egyik barátja, a témáni Elifáz egy személyes tapasztalatot mond el. Ez egy hosszabb szakasz, de próbáljuk meg követni annak a léleknek a gondolatmenetét, ami Elifázzal beszélt:
Ez is kérdéssel kezd – ugyanúgy, mint a kertben! Mi az első kérdése? Vajon a halandó igaz lehet-e Istennél? Más szóval: „Az emberek mindig bűnösnek fognak találtatni Isten színe előtt! Isten előtt soha, senki nem igazulhat meg, esély sincs rá!” És mit mond utána? „Isten nem bízhat a szolgáiban sem, senkiben! Isten senkiben nem bízik, még az angyalaiban sem!” Miféle személy ez az Isten? Milyen az az ember, aki senkiben nem bízik? Gyanakvó, nemde? Mindig csak les, figyel téged... Te tudsz bízni az ilyen emberben? Persze, hogy nem! A bizalom szül bizalmat, ugyanúgy, ahogy a szeretet szül szeretetet. Valójában Isten hatalmas bizalmi tőkét fektetett ebbe a bolygóba, ez a lélek mégis egészen másnak mutatja be Őt.
De még nincs vége a rágalmaknak. A gonosz lélek ezután az ember értékéről kezd beszélni: „Isten számára az ember értéke annyi, mint egy moly. Isten előtt értéktelen egy emberi lény halála. Te Isten szíve számára csak egy porszem vagy, egy semmiség. Csak egy féreg! Ő nem törődik veled, nem bízik benned!” Majd így folytatja: „Reggeltől estig meghalnak az emberek, gyötrődnek, és aztán végleg elvesznek. Semmi remény nincs!!! És még így sem jutnak el a bölcsességre!” Milyen bölcsességre? A jó és gonosz tudására: arra az ismeretre, hogy Isten előtt nem lehet igazzá válni. „Egy vesztes háborút folytatnak, és még azt sem fogják fel, hogy ha feladnák, legalább ezt a rövid, nyomorúságos életet kiélvezhetnék! Nem értik az igazságot!” – ezt mondja ez a lélek.
Sőt, a következő fejezetben még rátesz egy lapáttal: „Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?” (Jób 5:1) „Semmi remény! Jób, minek élsz te igaz életet? Az élet örömeit ki se élvezted, most pedig csak por vagy, és elpusztulsz, mint egy féreg! Hiába kiáltasz, mert nincs senki, aki meghallgatna!” Ha ilyennek látod Istent, kudarcra vagy ítélve. Esélyed sincs arra, hogy bízzál Istenben, ha viszont nem bízol Istenben, elvesztél.
Olvassuk el, mit mond a Biblia a végidőre nézve. Pál leírja, mi történik az utolsó időkben – márpedig mi ebben az időben élünk.
Az imént láttuk, hogy Isten királysága és Sátán királysága között nincsen köztes terület. Vagy a bal oldalon állsz, vagy a jobb oldalon. Azt is megállapítottuk, hogy a bűn Sátán tulajdonát képezi, és Jézus ezt tiszteletben tartja. Jézus kijelenti, hogy Neki semmi köze a bűnhöz, és hogy Sátán a bűn atyja. Nos – mindezek fényében – mit gondoltok, mi történik egy keresztény emberrel, ha akár csak egyetlen bűnt is dédelget életében? Képzeljük el a házába visszatérő démon gondolkodását: „Lehet, hogy Jézus ott van, de nini, van itt egy sötét sarok, ami nem Jézus tulajdona, hanem az enyém!”
Román nyelvben van egy mondás, ami kb. ezt jelenti: amikor Sátán elmegy a házából, csak egy szöget hagy ott a falban, hogy amikor visszatér, felakaszthassa rá a kalapját. Értjük, ugye? Minden egyes bűn, ami még ott van az életedben, jogalapot ad Sátánnak. Mit gondoltok, mi történik, amikor eljön a Sátán, igényt formál rád, de Jézus is ott van még? Harc kezdődik! Sátán elkezd érvelni! És ha valóban jogosultnak bizonyul abban, amit mond, mit gondoltok, Jézus ellenállhat neki? Nem! Ha Sátánnak igaza van abban, amit mond, Jézus nem csorbíthatja meg jogait.
Ne feledjük ezt az igeszakaszt, miközben elolvassuk Jézus következő szavait:
Hiszem, hogy Isten mindnyájunkat egyen-egyenként nagyon komoly reformációra hív, és tovább akar minket vezetni – egy Önmagával való mélyebb tapasztalatra. Csakhogy, Testvérek, ehhez helyet kell készítenünk Számára. Mindent át kell adnunk Neki, alá kell rendelnünk Neki, amit csak megmutat nekünk. Ez egy területért vívott harc. Emlékezzünk Jézus szavaira: „Elmegyek, hogy házakat készítsek nektek.” Ő csak akkor jön el, hogy hazavigyen bennünket, ha ezek a házak már készen vannak. Rajtunk múlik, segítjük-e, vagy akadályozzuk-e Őt ebben az előkészítési munkában. Bízom benne, hogy tovább kutatjátok ezt a témát, és ennek áldásai közelebb visznek mindnyájunkat az Úrhoz!
Apostolok cselekedetei 19. fejezetében olvasunk egy zsidó főpap, Skéva hét fiáról, akik megpróbálták Jézusra és Pálra hivatkozva kiűzni az ördögöket. Emlékszünk, hogy jártak? Alaposan összeverte őket az ördög. Miért? Mert itt tekintély-kérdésről van szó. Démonokkal, Sátánnal nem lehet játszadozni. Itt nem pusztán szavakról van szó, hanem a láthatatlan világ hatalmasságairól. Ezek a bukott angyalok – akár hisszük, akár nem – ma is rendkívüli hatalommal és tekintéllyel bírnak ezen a világon. Skéva fiai balgatag módon azt gondolták, ez is olyan, mint a varázslás: csak kimondod a megfelelő szavakat és működik. De mit felelt nekik az ördög? „Jézust ismerem, Pálról is tudok: Tudom, hogy nekik hatalmuk van felettem. De ti kik vagytok? Hogy merészeltek kihívni engem, parancsolni nekem?!” Ezután rájuk rontott és széttépte őket!! Ezek a démonok rettenetesen gonoszak. Valódi hatalomra, tekintélyre van szükség az ellenük folytatott küzdelemben. Ez egy komoly dolog – a történelem leghosszabb és legirgalmatlanabb háborúja. Ezért életbevágóan fontos, hogy megértsük szabályait és működését.
Jogviszonyok
Az előző tanulmány végén leszűrtünk néhány következtetést. Ezeket a gondolatokat szeretném most feleleveníteni, megerősítve Jézus szavaival. János 8-ban, egy, a zsidókkal folytatott vitájában Jézus feltárja a dolgok működését:„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (János 8:34)Jézus ezzel azt mondja, hogy aki bűnben él, vagy bűnös cselekedetet követ el, az a bűn rabszolgájává válik. Pár mondattal később rávilágít e folyamat mechanizmusára is:
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni...” (János 8:44a)Döbbenetes! Vannak, akik egyfajta „középutas” elméletben hisznek, és így gondolkodnak: „Istennek még nem adtam át az életemet, de az ördöghöz sem tartozok! Szabad vagyok! Szabad világban élek, szabadságot hirdetek. Azt teszem, amit akarok!” Tényleg?! Jézus azt mondja, ti a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Miért?
„Az [ördög] emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8:44b)Ez egy nagyon fontos kijelentés. Jézus felhívja figyelmünket: a bűn Sátánban és általa kezdődött. A világegyetem nem ismerte a bűn fogalmát sem, amíg Sátán létre nem hozta azt. Ezért mondja Jézus, hogy ő kezdettől fogva emberölő volt. Amikor hazugságot szól, akkor a sajátjából – saját erőforrásából – merít. Ez azt jelenti, hogy a bűn Sátán tulajdona! Ez egy rendkívül fontos tény. A bűn valakinek a tulajdonát képezi, ugyanúgy, mint ahogy az igazságosság is valakié. Ám Jézus szavai szerint Sátán nemcsak tulajdonosa a bűnnek, hanem atyja is. Vagyis a bűn Sátánból ered. A bűn kívánságai őbenne kezdődtek, ezért ő az atyja ezeknek a kívánságoknak is. Ezért mondja Jézus, hogy a ti atyátok az ördög, a Sátán: amit éreztek, a kívánságok, amik bennetek vannak, valójában nem is a sajátotok. Nem belőletek fakadt kezdetben ez a kívánság, hanem a ti atyátoktól – lelki atyátoktól – örököltétek. Minden egyes ember, aki az első Ádámtól született, el van szakadva Istentől, és ezért lelki természete gonosz. Ezért írja János levelében:
„A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3:8)János szerint mindenki, aki bűnben él, Sátán jogos tulajdonát képezi, Sátánnak jogai vannak az életében. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy Isten tetszése szerint belepiszkálhat egy bűnös ember életébe! Nem így működnek a dolgok. Ebben a háborúban ugyanis szabályok vannak, melyek nemcsak Sátánt kötik, hanem Istent is!
Amikor az ördög megkísértette Jézust, üzletet ajánlott Neki: „Eljöttél ezért a bolygóért? Rendben, kész vagyok átengedni neked... Csakhogy ára van! Mivel ez a bolygó az enyém, nekem adatott, annak adom akinek akarom...” Tiltakozott Jézus ezen állítás ellen? Miért nem cáfolta meg ezt a nagyképű kijelentést? Mert ez volt az igazság! Sátán, azáltal, hogy becsapta Ádámot, megszerezte a bolygó feletti uralmat. Ezért olvassuk Jób könyvében, hogy Sátán volt bolygónk képviselője a mennyben, és még maga Isten sem távolíthatta el őt udvarából abban az időben. Miért? Mert e világ fejedelmeként vitathatatlan jogai voltak.
Ezen a bolygón tehát minden ember születésétől fogva Sátán jogos prédája. Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik: amikor találkozol Jézussal, Ő egy új születést kínál fel neked, ami által egy másik lelki atyát választhatsz. Amint elfogadod ajándékát, megváltozik a lelki természeted, és Sátán elveszti a feletted gyakorolt jogait. Ezáltal némelyek ténylegesen megszabadulnak, mások azonban sajnos még így sem. Amíg valaki nem törődik Istennel, addig a démonok sem foglalkoznak vele különösebben – kivéve, ha valami különösebb előnyt kovácsolhatnak belőle, ha bevonják munkájukba. Tudják ugyanis, hogy aki nem hisz Jézusban, az úgyis az ő tulajdonuk.
Sátán soha nem adja fel
Mit gondoltok, kik Sátán legnagyobb ellenségei ezen a bolygón? Fekete öves karatebajnokok, vagy profi terroristák? Nem! A keresztények Sátán királyságának legfőbb ellenségei, és éppen ezért ők vannak a legnagyobb veszélyben. Testvérek, ha nem veszünk tudomást ezekről a dolgokról, akkor nagy pórul járunk! Jézus maga beszél erről a veszélyről Máté evangéliumában:„Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.” (Mt 12:43-45)Félelmetes! Kiről beszél itt Jézus? Egy világi emberről? Döbbenetes, de nem! Vegyük sorra, amit mond: „Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből...” Első kérdésem: Miért megy ki a tisztátalan lélek? Már nem tetszik neki a helye? A történetből úgy tűnik, nagyon is szereti azt a helyet. Vagy talán arról van szó, hogy ez az ember valahogy nagyon erős lett hirtelen, jól odavágott annak a démonnak, és kitaszította? Nyilván ez nem lehetséges, emlékezzünk csak Skéva fiaira! Az egyetlen ésszerű magyarázat tehát, hogy ez az ember találkozott Krisztussal, hiszen Ő az egyetlen személy, akinek hatalma van a démonok felett. Ráadásul ez az ember úgy találkozott Jézussal, hogy hitt is Benne, hit nélkül ugyanis Isten nem tud cselekedni az életünkben.
Jézus tehát megszabadítja ezt a foglyot, és a démonnak mennie kell. Vajon ez az ember tudatában van annak, amit átélt? Hát persze! Ez egy hatalmas, csodálatos megtapasztalás: megszabadulni a régi atyám kívánságaitól!
De sajnos itt nem ér véget a történet. Jézus szerint a démon ezután „víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál”. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de a démon saját szavaiból – „visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem” – azt érthetjük meg, hogy ő visszavágyik erre a régi lakcímre. Az ott eltöltött idő alatt valahogy összeforrt azzal az emberrel. Jól ismeri azt a házat. Ő csinálta, ő festette, ő rendezte be a bútorokat, ő ültette a kertet. Fejből ismeri életének minden egyes részletét, az erősségeket, a gyengéket. Végül is ez az ő otthona, és szeret ott lakni!
Ezt az embert tehát maga Jézus szabadította meg, Ő törte meg megkötözöttségének láncait – de ne feledjük, Testvérek: Sátán soha nem adja fel! Látjuk ezt? Ezt mondja: „Hadd térjek vissza! Hadd próbáljam meg még egyszer.” És újra megpróbálja, és újra és újra és újra!!! Ez az ő szakmája, ezt csinálja évezredek óta, mestere ennek az iparágnak. Akár egy elveszített várost is képes visszahódítani.
Visszatér tehát régebbi házához, és azt egy bizonyos állapotban találja. Hadd tegyek fel egy kérdést: Milyen volt ennek az otthonnak az állapota, amikor a démon elment? Miért nevezi Jézus tisztátalan léleknek ezt a démont? Ez az otthon egy nagy szennytenger volt – lelki értelemben, természetesen. Ennek az embernek az életében a démon kívánságai voltak az első helyen: talán kapzsiság, vagy paráznaság, különböző szenvedélyek... Élete arról szólt, hogy ezeket a kívánságokat táplálja és töltse be. Ezért nevezi a Biblia ezeket az embereket rabszolgának.
De most, amikor visszajön a démon, milyen állapotban találja a házat? Teljesen helyre van állítva! Ki végezte ezt a helyreállítást? Nyilván Krisztus! Egyedül Ő ért a lelkek gyógyításához. Az Ige szerint a ház ki van söpörve és fel van ékesítve, rendbe van rakva. Kisöpörve: azt jelenti, hogy a régmúlt szennye mind el lett távolítva onnan. Felékesítve, rendbe rakva: ez pedig azt jelenti, hogy mindazok a dolgok, amik eddig nem azon a helyen voltak, ahová Isten rendelte őket, most helyükre lettek rakva. Rendbe tett, szép, csillogó, tiszta, csodálatos otthon! Csakhogy van egy problémája! Üres!! Mit jelent ez? A démon visszatér, de ebben a kitakarított házban nincs olyan tekintély, ami ellenállna neki.
Mit gondoltok, amikor elindul ez az ördög, hogy visszatérjen házába, teljes bátorsággal megy? Nem gondolom. Emlékeiben még élénken él, legutóbb hogy elbántak ott vele. Képzeljük magunkat a helyébe: „Bekopogok az ajtón – ha Krisztus nyit ajtót, már készülhetek is a következő vereségre...” Még nem tudja, mire számíthat. Megkörnyékezi a házat, és üresnek találja. Krisztus nyilvánvalóan nincs ott! De ne feledjük, Testvérek, itt egy megszabadult emberről van szó! Olyasvalakiről, aki ténylegesen találkozott Krisztussal, valóságos tapasztalata volt Vele, nem amolyan hamisítvány! Olyan emberről van itt szó, aki legalább egy ideig Krisztussal járt, hiszen volt ideje helyreállítani az életét.
Az ördög tehát üresen találja az otthonát, és azt mondja: „Na, ez egy jó hely, ahol el lehet lakni!” De még ezzel sem ér véget a történet. Tudjuk, hogy a démonoknak – ugyanúgy, mint minden értelmes teremtménynek – vannak érzéseik. És egy ilyen megalázó vereség után bosszúszomjas lesz. Ezért – visszatérve – másik hét haverját is magával viszi, akik – Jézus szavai szerint – nála is gonoszabbak. Valójában ez a démon erősítést visz magával, hogy bebiztosítsa magát, és ez az ember soha többé ne menekülhessen meg. Így ennek az embernek az utóbbi állapota gonoszabb lesz az előzőnél.
Korábban is mindig ezt mondtam, Testvérek: ha egyszer találkozol Krisztussal, soha többé nem lehetsz már az, ami azelőtt voltál. A Krisztussal való találkozás tapasztalata mély változást munkál az életedben. Innen aztán vagy egyenesen a mennybe mész, vagy egyenesen a pokolba. Nincs köztes út, mert háborúban vagyunk – minden nap, minden percben, szünet nélkül!
Vigyázás
Ez tehát az első eset. De vizsgáljuk meg, mit tehetünk, hogy ne ez a szomorú tapasztalat legyen az osztályrészünk:„Józanok legyetek, vigyázzatok!” (1Pt 5:8a)Ez a felszólítás félreérthetetlenné teszi, hogy rajtunk áll, a mi döntésünkön múlik, hogy józanok, vigyázók vagyunk-e, vagy sem. Az apostol szívünkre beszél. Miért is kell vigyáznunk?
„Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:” (1Pt 5:8b)Azt gondoljátok, hogy itt a világi emberekről beszél? Egyáltalán nem! Keresztényekről beszél, mert ők Sátán királyságának legádázabb ellenségei. És ő jól tudja, hogy időt veszít, ha nem tudja nyakon csípni a keresztényeket. Péter így folytatja:
„A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pt 5:9)Testvérek, ez a hit nemes harca! Az apostol felszólít: álljunk ellen az ördögnek hitben! Testi szemeinkkel ugyanis nem látjuk ezt a harcot. Sátán sokszor láthatatlan csapdákat állít az életünkben, amikbe könnyedén belesétálunk, és félvállról vesszük, hogy megtörtént. Meg sem gondoljuk, mi történik a háttérben!
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)Látjuk itt, milyen harcra hív minket az Isten? Álljatok ellene az ördögnek! Ezt neked kell megtenned, de ígéreted van rá, hogy az ellenség elfut tőled! Mennyi időre? Nyilván a következő alkalomig! Jézust is megkísértette a pusztában, aztán egy időre elhagyta Őt. Meddig? A következő alkalomig, amikor megint megkörnyékezte. Meg kell értenünk, Testvérek: Sátán soha nem adja fel, amíg csak él! Amikor Jézus visszatér a szentekkel a mennyből, és ott lesznek mind együtt az Új Jeruzsálemben, Sátán gondolkodása még mindig arra van eltökélve, hogy elpusztítsa azt a várost. Őrültség!! Hogy lehet Istennel szemben harcolni?! De ilyen Sátán gondolkodása: őrültség! Konokul eltökélte, hogy elpusztítja Jézust. Ezt nyilván nem tudja megtenni, ezért igyekszik legalább a gyermekeit, testvéreit elpusztítani! Ezért buzdít minket levelében János apostol:
„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Jn 4:1)A Biblia itt is vigyázásra hív minket, mert vannak megtévesztő lelkek. Sátán nem úgy jön az emberhez, hogy: „Szia! Én vagyok Sátán. Akarsz engem követni?” Nem, ezek megtévesztő lelkek: amióta csak elbuktak, a megtévesztés művészetét tanulmányozzák, és a csalás mestereivé váltak.
Gonosz lelkek tanításai
Sátánnak van néhány bejáratott módszere a keresztények megkörnyékezésére – ezek közül szeretnék most néhányat kiemelni. Van egy módszer, amit a démonok nagy sikerrel alkalmaznak az ember bukásától fogva. Miközben elolvassuk ezeket a jól ismert igeverseket, figyeljük meg, Sátán milyen módszerrel tudta félrevezetni Évát!„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? ... És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3:1,4,5)Gondolkodjunk el Sátán szavain! Hogyan környékezte meg Évát? Testi kívánságokat használt? Mivel kezdte beszédét? Isten szavát, az igazságot kérdőjelezte meg, ezzel kapcsolatban ébresztett kételyt. Odajött, és ezt kérdezte: „Mit mondott Isten?” Megnyitotta a „Bibliát”, és ezt mondta: „Na, olvassuk együtt. Isten ezt mondta... Jó-jó, de hogyan érted ezt?” Más szóval: Sátán tantételeket alkalmazott, csakhogy elferdítette az igazságot. És mi lett az eredmény? Az egész emberi nemzetség elbukott az igazság elferdítése által. Az ember, azáltal, hogy hamis tantételeket, elképzeléseket fogadott el Istenről és az ő jelleméről, elbukott. Sátán rászedte, és az ember így mindent elveszített. Vajon Ádám és Éva a Sátánnal való beszélgetés után ateistává vált? Ezután már nem hittek Isten létezésében? Szó sincs róla! Csak egy aprócska különbség volt a részletekben – aminek aztán nagyon messzeható következményei voltak!
Nézzünk meg egy másik példát, Jób könyvében! Jób egyik barátja, a témáni Elifáz egy személyes tapasztalatot mond el. Ez egy hosszabb szakasz, de próbáljuk meg követni annak a léleknek a gondolatmenetét, ami Elifázzal beszélt:
„Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?” (Jób 4:12-21)Egy lélek jelent meg Elifáznak, és elkezdett beszélni hozzá. Nagyon érdekes, milyen érzések lettek úrrá rajta, amikor ez a lélek közelített hozzá: hidegség, félelem, rettegés... Miféle lélek az, ami ilyen érzéseket kelt az emberben? Isten Lelke? Nem, ez egy gonosz lélek. De lássuk csak, mit mond!
Ez is kérdéssel kezd – ugyanúgy, mint a kertben! Mi az első kérdése? Vajon a halandó igaz lehet-e Istennél? Más szóval: „Az emberek mindig bűnösnek fognak találtatni Isten színe előtt! Isten előtt soha, senki nem igazulhat meg, esély sincs rá!” És mit mond utána? „Isten nem bízhat a szolgáiban sem, senkiben! Isten senkiben nem bízik, még az angyalaiban sem!” Miféle személy ez az Isten? Milyen az az ember, aki senkiben nem bízik? Gyanakvó, nemde? Mindig csak les, figyel téged... Te tudsz bízni az ilyen emberben? Persze, hogy nem! A bizalom szül bizalmat, ugyanúgy, ahogy a szeretet szül szeretetet. Valójában Isten hatalmas bizalmi tőkét fektetett ebbe a bolygóba, ez a lélek mégis egészen másnak mutatja be Őt.
De még nincs vége a rágalmaknak. A gonosz lélek ezután az ember értékéről kezd beszélni: „Isten számára az ember értéke annyi, mint egy moly. Isten előtt értéktelen egy emberi lény halála. Te Isten szíve számára csak egy porszem vagy, egy semmiség. Csak egy féreg! Ő nem törődik veled, nem bízik benned!” Majd így folytatja: „Reggeltől estig meghalnak az emberek, gyötrődnek, és aztán végleg elvesznek. Semmi remény nincs!!! És még így sem jutnak el a bölcsességre!” Milyen bölcsességre? A jó és gonosz tudására: arra az ismeretre, hogy Isten előtt nem lehet igazzá válni. „Egy vesztes háborút folytatnak, és még azt sem fogják fel, hogy ha feladnák, legalább ezt a rövid, nyomorúságos életet kiélvezhetnék! Nem értik az igazságot!” – ezt mondja ez a lélek.
Sőt, a következő fejezetben még rátesz egy lapáttal: „Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?” (Jób 5:1) „Semmi remény! Jób, minek élsz te igaz életet? Az élet örömeit ki se élvezted, most pedig csak por vagy, és elpusztulsz, mint egy féreg! Hiába kiáltasz, mert nincs senki, aki meghallgatna!” Ha ilyennek látod Istent, kudarcra vagy ítélve. Esélyed sincs arra, hogy bízzál Istenben, ha viszont nem bízol Istenben, elvesztél.
Olvassuk el, mit mond a Biblia a végidőre nézve. Pál leírja, mi történik az utolsó időkben – márpedig mi ebben az időben élünk.
„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4:1)Pál itt igazi keresztényekről beszél. Mi által hiteti el őket Sátán? Gonosz lelkek, démonok tanításait fogadják el, azokra hallgatnak. Hamis elméleteket fogadnak el Isten személyével és jellemével kapcsolatban:
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pt 2:1)Szomorú, de nagyon sok keresztény így esik áldozatul a démoni hitetésnek. Ugyanakkor vannak más módszerek is. Efézus 6-ban, ahol a hit harcáról olvasunk, ezt írja Pál:
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Ef 6:11)Az ördögnek ravaszságai vannak ellenünk. A Biblia azonban azt mondja, hogy a keresztényeknek nem kell tudatlannak lenniük az ellenség terveivel kapcsolatban. Ha mégis tudatlanok maradunk, akkor bizonyosan utolér bennünket a veszedelem.
A bűn-fal
Ésaiás 59-ben van egy jól ismert igeszakasz:„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ésa 59:1-2)Ez jelképes beszéd. A próféta itt egy olyan falról beszél, ami Isten és a hozzá kiáltó gyermekei között áll. Ezek a hívők úgy érzik, megrekedtek tapasztalatukban. Szeretnének mélyebb közösségre jutni Istennel, de valami akadályozza őket. Csodálkoznak, és felteszik a kérdést: „Miért? Istennek nincsen hatalma, hogy megsegítsen? Imádkozunk, könyörgünk, és Ő nem hallgat meg minket?” A Biblia szerint nem ez a probléma. Valami akadályozza Istent. Útban áll egy „bűn-fal”. No de hogyan működik ez tulajdonképpen? Mi módon választanak el a bűnök Istentől?
Az imént láttuk, hogy Isten királysága és Sátán királysága között nincsen köztes terület. Vagy a bal oldalon állsz, vagy a jobb oldalon. Azt is megállapítottuk, hogy a bűn Sátán tulajdonát képezi, és Jézus ezt tiszteletben tartja. Jézus kijelenti, hogy Neki semmi köze a bűnhöz, és hogy Sátán a bűn atyja. Nos – mindezek fényében – mit gondoltok, mi történik egy keresztény emberrel, ha akár csak egyetlen bűnt is dédelget életében? Képzeljük el a házába visszatérő démon gondolkodását: „Lehet, hogy Jézus ott van, de nini, van itt egy sötét sarok, ami nem Jézus tulajdona, hanem az enyém!”
Román nyelvben van egy mondás, ami kb. ezt jelenti: amikor Sátán elmegy a házából, csak egy szöget hagy ott a falban, hogy amikor visszatér, felakaszthassa rá a kalapját. Értjük, ugye? Minden egyes bűn, ami még ott van az életedben, jogalapot ad Sátánnak. Mit gondoltok, mi történik, amikor eljön a Sátán, igényt formál rád, de Jézus is ott van még? Harc kezdődik! Sátán elkezd érvelni! És ha valóban jogosultnak bizonyul abban, amit mond, mit gondoltok, Jézus ellenállhat neki? Nem! Ha Sátánnak igaza van abban, amit mond, Jézus nem csorbíthatja meg jogait.
Még ma rendezd el!
Egy igeverset olvassunk el Efézus 4-ből:„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” (Ef 4:26-27)Érdekes kép! Gondoltál már ezen? Úgy tűnik, itt valami olyan ügyről van szó, amibe némely keresztények belekeveredtek. Pál azt mondja: „Lehet, hogy megharagszol, de vigyázz! Ne vétkezzél!” Mit jelent ez? Valami érdekeset mond a naplementéről... Azt mondja: „A nap le ne menjen ezen az ügyön. Mert ha így teszel, valaki ezt ki fogja használni!” Ki ez a valaki? Az ördög! Azt mondja, ezzel helyet adsz az ördögnek. Nagyon érdekes a megfogalmazás is: helyet adni az ördögnek... Ház, sarok, négyzetméterek? Hmmm...
Ne feledjük ezt az igeszakaszt, miközben elolvassuk Jézus következő szavait:
„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.” (Mt 5:23-25)Különös jelenet ez, több szereplővel. Nem tudjuk most minden részletét kielemezni, csak felteszek néhány kérdést, ami segít az értelmezésben: Ki a te ellenséged? Ki a vádolód? Ki a bíró, aki mindig igazságosan ítél? Ki az a poroszló, aki börtönbe visz téged? Mi az a tömlöc, ahova vetnek? Pont erről tanulmányoztunk az imént – erről a börtönről, és arról, aki kiszabadít minket onnan – így már könnyen megértjük ezt a képet! De látjuk, mindez honnan indul el? Egy kis nézeteltérés két testvér között, harag, irigység a szívben... Az igaz Bíró elé járulsz, hogy Őt imádd; istentiszteletre igyekszel, és közben ilyen indulatokat táplálsz a szívedben?! Mi fog történni? Az ellenséged is ott lesz, és vádolni fog téged: „Ez a Te gyermeked?! Motozd csak meg, világítsd csak át a szívét, hogy meglásd, milyen indulatok vannak benne?!” Mit felelhet erre Isten?
„Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. ” (Mt 18:32-35)Márk 11-ben Jézus egy nagyon félelmetes képet tár elénk, de ez a valóság:
„És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk 11:25-26)Mit jelent olyan állapotban lenni, hogy nem vagy Isten bocsánatában? Azt jelenti, hogy el vagy Tőle választva, mint ahogy Ésaiás 59-ben is olvastuk. Most már értjük, hogyan működik ez a fal. A démonok közéd és Isten közé állnak, átveszik az irányítást, és még súlyosabb önbecsapásba ringatnak. Olvassunk el még egy utolsó igeverset:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)Talán néha feltesszük magunknak a kérdést, miért van gyötrettetés az életünkben? Miért nincs nyugodalmunk, békességünk? Miért van az, hogy néha nem kapunk választ imáinkra? Miért nem haladunk előre keresztény életünkben, miért vagyunk megrekedve? Mi az oka ezeknek a dolgoknak? Remélem, most kaptunk egy lehetséges választ. Remélem, mindnyájan megértettük, hogy egy háború kellős közepén vagyunk, valós ellenséggel, akinek egy talpalatnyi helyet sem adhatunk, mert bizonyosan ki fogja használni.
Hiszem, hogy Isten mindnyájunkat egyen-egyenként nagyon komoly reformációra hív, és tovább akar minket vezetni – egy Önmagával való mélyebb tapasztalatra. Csakhogy, Testvérek, ehhez helyet kell készítenünk Számára. Mindent át kell adnunk Neki, alá kell rendelnünk Neki, amit csak megmutat nekünk. Ez egy területért vívott harc. Emlékezzünk Jézus szavaira: „Elmegyek, hogy házakat készítsek nektek.” Ő csak akkor jön el, hogy hazavigyen bennünket, ha ezek a házak már készen vannak. Rajtunk múlik, segítjük-e, vagy akadályozzuk-e Őt ebben az előkészítési munkában. Bízom benne, hogy tovább kutatjátok ezt a témát, és ennek áldásai közelebb visznek mindnyájunkat az Úrhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése