Azt hallottam, hogy nehezen illeszkednek vissza a szabad, polgári életbe azok, akik hosszabb időt töltöttek valamilyen fegyintézetben. Megszokták a benti életet és elszoktak attól, ami kint vár rájuk.
Hasonló veszély fenyegeti azokat is, akik megtapasztalják Krisztus
szabadítását. Nem annyira a látványos bűnöktől szabadulókat, hiszen azok
tudják, hogy mit hagynak maguk mögött és miért. Pál apostol itt inkább
azokról beszél, akik a Krisztusban elnyert és élvezett szabadság helyett
valamiféle mankót keresnek maguknak az életben, mert korábban
megszokták, hogy nem szabadok, hanem valaki vagy valami megmondja nekik,
hogy mit tegyenek.
Bár azt gondoljuk, hogy mindenki szabad akar lenni, sokakat riaszt az
ezzel járó felelősség, ezért inkább másokra ruházzák azon döntések
felelősségét, amit nekik kellene meghozni.
Vigyáznunk kell, hogy megbecsüljük azt a szabadságot, amit Krisztus
szerzett meg nekünk. Nem csak attól kell óvakodnunk, hogy szabadosságba
csúszva visszaélünk vele, hanem a fenti ige szerint attól is, hogy nem
élünk vele, hanem újabb, másféle szolgaságot veszünk magukra, csak mert
megszoktuk, hogy nem vagyunk szabadok, és ezért nem tudunk mit kezdeni a
szabadsággal.
Isten szabadnak szeretne látni bennünket. Szabadnak a hibáinktól, a bűneinktől és minden megkötözöttségtől is. Ma is.
Szerző: Stramszki István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése