A szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt

„Hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)

Senki más, egyedül az Úr Jézus hozhat a foglyoknak szabadulást.

Az igazi szabadságot egyedül Ő adja. Ez egy jogosan adott szabadság, mert a Fiúnak, ki mindenekkel bír, joga van az embereket megszabadítani. 

A szentek tisztelik és becsülik Isten igazságát, mely szabadulásukat állandóvá és bizonyossá teszi. 

Ez egy drágán szerzett szabadság. Krisztus tejhatalmának erejében mondja azt ki nekünk, de Ő azt vérével szerezte, megszabadít téged, de azért önmagát engedte megkötöztetni. 

Te szabaddá lettél, mivel terhedet Ő hordozta érted, te fel vagy mentve és szabad vagy, mivel Ő helyetted szenvedett. 

De habár ezt a szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt. 

Jézus nem kíván tőlünk semmiféle előkészületet e szabadsághoz. Zsákban és hamuban talált minket és felszólít, hogy öltsük magunkra a szabadság dicső ruháját; amint vagyunk, éppen úgy tesz minket szabaddá és boldoggá és pedig egészen a mi segítségünk és érdemünk nélkül. Akit Jézus megszabadít, annak szabadsága örökre biztosítva van; azt nem lehet soha többé újra megbéklyózni. Ha a Mester azt mondja nekem: „Fogoly, én megszabadítottalak”, az érvényes mindörökre. 

A sátán előveheti minden cselét és hatalmát, hogy minket újból rabszolgává tegyen, de nem sikerül neki, mert velünk az Úr, s kitől féljünk? A világ kísértéseivel azon lehet, hogy minket félrevezessen, de hatalmasabb az, aki mi mellettünk van mindazoknál, akik mi ellenünk vannak. 

A mi csalárd szívünk cselszövése zavarba hozhat és veszélybe sodorhat bennünket, de aki a jó munkát elkezdte bennünk, véghez is viszi és befejezi azt. Istennek és az embereknek ellenségei összeszedhetik hadierejüket és tajtékzó dühvel törhetnek ránk, de ha Isten minket megigazít, kicsoda kárhoztatna? 

A sas, mely sziklán rakott fészkébe száll és majd ezután a felhőkön felül szárnyal, nem szabadabb annál a léleknél, kit Krisztus megszabadít. 

Ha nem vagyunk többé a törvény alatt, hanem mentesek vagyunk annak átkától, szabadságunk abban nyilvánul, hogy hálával és örömmel szolgálunk Istennek.
„Én kétség nélkül a Te szolgád vagyok, a Te szolgálóleányodnak fia, ki az én kötelemet elszaggattad. Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”