Zsoltárok könyve 17.rész 6-7.vers

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2

A te orcádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9

A gonoszok elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elől, akik lelkendezve vesznek körül engem.

10

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12

Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, amiök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15

Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.