,,Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.,, -4Móz 13,26-33.
,,A férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! ,,(4Móz 13,31)
Zakatolt a szívem. Nem tudtam aludni. "Uram, nem tudom ezt megtenni." - gondoltam. Bár hetek óta imádkozva készültem egy beszédre, amit egy női konferencián kellett elmondanom, az alkalom előtti estén minden magabiztosságom eltűnt. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha nem tetszik majd nekik? Emlékeztetnem kellett magamat, hogy Isten hívott el erre a szolgálatra, amitől annyira féltem. Bátorságért imádkoztam és hitért, hogy elhiggyem, Isten ott lesz majd velem, bármi is jöjjön.
A félelem erősen hat ránk. Isten mondta Mózesnek, hogy küldjön embereket Kánaánba, hogy megnézzék, milyen. Amikor a kémek visszatértek, megerősítették, hogy ez valóban tejjel és mézzel folyó föld. De az ott élő erős emberekhez hasonlították magukat, és ezt mondták: "Nem szállhatunk szembe velük".
Miért mondta Isten Mózesnek, hogy térképezze föl a földet? Talán azért, hogy elhiggyék, Isten jelen van, és betölti az ő ígéretét, bármi is várja ott őket. Csak így győzhetik le az ellenségeiket. De az izraeliták nem hittek Istennek.
Hol van a mi hitünk, amikor félünk? Vagy bízunk abban, hogy Isten megsegít minket vagy a gyengeségeinkre figyelünk.
A bátorság kulcsa visszaemlékezni Isten tetteire az életünkben, hogy hittel mehessünk tovább.
Imádság: Urunk, ha a körülményeink miatt elfog a félelem, emlékeztess, hogy te többet tudsz tenni, mint gondolnánk! Ámen.
Félelem helyett Istenben bízok és bátorságért imádkozom.
Karen Foster (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK SOKAK ELŐTT BESZÉLNI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése