1„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. 9Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. 10Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz. 11Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy megvegye népe maradékát, mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. 12Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. 13Megszűnik Efraim irigysége, Júda ellenségeskedése kivész. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége. 14Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek. 15Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi. 16Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból. ”

Magyarázat:

Isai Dávid apja volt. Ézsaiás megjövendölte, hogy ebből a családból születik majd a világra a Messiás, aki békességet hoz a földre. Jézus életéből látjuk, hogy neki erősek voltak a gyökerei. Fontos volt számára származása, családi háttere, az a nép, ahova megszületett. De ennél még fontosabb gyökér volt az életében az Atyával való kapcsolata. Folyamatosan kapaszkodott Istenbe, ezért volt rendíthetetlen. Bár folyamatos kísértés között volt az élete, mégsem sodródott, nem tért le a kijelölt útjáról. Erős maradt mindvégig, mert volt honnan merítenie erőt. Johann Wolfgang Goethe mondta, hogy „a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak”. Jézusnak megvolt mindkettő. Nemcsak gyökerei voltak, hanem szárnyai is. Nem kötődött a világi dolgokhoz. Mindig felül tudott emelkedni a problémákon, más nézőpontból tudta látni az eseményeket. A szárnyak segítették abban, hogy merjen szembemenni üres tradíciókkal, emberi hagyományokkal, elvárásokkal, merje bátran képviselni az igazságot. Senki és semmi nem kötözhette meg lelkét, mindvégig szabad volt. Jézus példa előttünk. Legyenek erősek a gyökereink, és legyenek szárnyaink is, melyek a világ fölé emelnek bennünket.

(Merényi Zoltán)