Az istentisztelet középpontja Jézus Krisztus, azért vagyunk együtt, mert őt szeretjük.
35„Azután így szólt a nagytanácshoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. 37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” Azok hallgattak rá, 40 előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. ”
Imádkozzunk azért, hogy mindhalálig hűségesek legyünk! (Jel 2,10c–11)
Megint a végére értünk egy évnek. Újból lezárhatunk egy időszakot az életünkben. Mérlegkészítés, számvetés: ez a mai nap lehetősége számunkra. Milyen élményeink, átéléseink voltak a Krisztus-követésben? Bensőséges közösségek, csodás imameghallgatások, kegyelmes gondviselés megtapasztalásai, életformálódás Isten igéjének tanulmányozása során… Az őszinte visszatekintésben más előjellel is sorolhatjuk a történéseket. Lehettek kudarcaink, hitbeli bizonytalanságaink, gyötörhettek bennünket kétségek, esetleg átélhettünk meghurcoltatást is… Hol tartasz az istenkövetésedben? Mire késztet az év végi visszatekintésed? Légy őszinte a válaszodban! Akármi kavarogjon is a lelkedben, Isten arra vár, hogy odaállhasson melléd, és mutasson egy irányt, amerre továbbmehetsz. Bátorodj az apostolok példáján! Nem tántorította el őket a börtön, nem bizonytalanította el szívüket a verés, amint hiábavalónak bizonyult a határozott fenyegetés is. Különleges módon félelem és meghátrálás helyett örömöt éreztek és felbátorodtak. Mert méltónak bizonyultak arra, hogy mindezt Krisztusért hordozzák. A mai nap egyik lehetősége, hogy felbátorodj a hitedben. A te döntésed, hogy a folytatásban mit vállalsz: meghátrálást vagy naponkénti közösséget, bátor bizonyságtételt. Akár ott is, ahonnan a múltban a fenyegetést kaptad…
(Hajnal Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése