,,Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne lankadjatok, és el ne csüggedjetek lelketekben.,,
- Zsidó 12:3
Nézz fel... mert az ilyen időkben, mint a mostani, az életed múlhat ezen.
Egyszer az Úr megmutatta nekem, hogy manapság a csüggedés szelleme próbál erőt venni rajtunk a bennünket körülvevő feszültség és rossz hírek által. A negatív hatásokkal azt akarja elérni, hogy levegyük a szemünket Isten Igéjéről. Arra próbál rávenni, hogy lefelé nézzünk, a kudarcokra, ahelyett, hogy felfelé néznénk, Jézusra.
Ha ezt megengeded, akkor a szellemi embered el fogja veszíteni az irányítást. És az Igéből tudjuk ennek az eredményét: „ellankadsz és elcsüggedsz a lelkedben”.
Jézus így fogalmazta ezt meg a Márk 4-ben: amikor e világ dolgai belépnek a szívedbe és az elmédbe, elfojtják az Igét, és gyümölcstelenné teszik. És mivel a hited az Ige eredménye, ez azt jelenti, hogy a hited el fog száradni. Ha ez megtörténik, a vereség felé tartasz.
Mit tudsz tenni, hogy megakadályozd a csüggedés eme láncreakcióját?
Nézz fel! Emeld a tekintetedet újra Jézusra. Emlékszem, hogy amikor az atlétikai versenyekben az ellenfél lehajtotta a fejét, már nem jelentett többé veszélyt. Nagyon könnyen le lehetett győzni. Tehát fel a fejjel! Nézz Jézusra, a hited szerzőjére és bevégzőjére. Ne a világ dolgaira, hanem Őrá tekints. Nézz arra, mit mond Isten az Igében. Isten gondolatai irányítsanak. Az Ő gondolatai legyenek a te gondolataid.
Nézz fel! Vedd le a szemed a körülményeidről, és nézz a mennyei forrásodra. Ne félj attól, hogy elveszítesz mindent. Isten a te Forrásod, nem a világ. Ő attól függetlenül tud rólad gondoskodni, hogy mi történik körülötted.
Ha mostanában ellankadtál, emeld fel a tekintetedet. Emeld fel a fejedet, és ne nézz lefelé. Isten fent van. Jézus fent van. Az ördög pedig lent van – a lábad alatt. Nézz fel hát!
Igei olvasmány: Ésaiás 40:21-31
21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése