Folytatjuk a gyógyulásról szóló sorozatunkat Jean-Luc Trachsel svájci barátommal. Áldom az Urat lelkipásztori szolgálatáért és jó szívéért azok iránt, akik szenvednek.
Felfigyeltél-e már Jób türelmére a megpróbáltatásban? Sose mondott rosszat Istenről, hanem türelmesen szenvedett. A Szentírás így szól: „Íme, boldognak mondjuk a tűrni tudókat.” (Jakab 5,11)
Tudod, milyen boldogságban részesítette végül Jóbot az Úr, mert az Úr irgalommal és együttérzéssel teli (olvasd itt el Jób történetét!).
Mint Jób barátai, azt kell-e feltételeznünk nekünk is, hogy a fizikailag szenvedő hívők mindenképpen Isten akaratán kívül kerültek?
Testvérem, szeretném, hogy tudd, nincs semmi szentírási alapja annak a véleménynek, amely szerint mindazon hívek, akik fizikai betegségben szenvednek, biztosan elhagyták Isten akaratát.
Mint Jób barátai, azt kell-e feltételeznünk nekünk is, hogy a fizikailag szenvedő hívők mindenképpen Isten akaratán kívül kerültek?
Testvérem, szeretném, hogy tudd, nincs semmi szentírási alapja annak a véleménynek, amely szerint mindazon hívek, akik fizikai betegségben szenvednek, biztosan elhagyták Isten akaratát.
Isten leginkább odaszentelt gyermekei, mint Pál, Timótheus, Epafrodit, szenvedtek testükben, de biztos, hogy nem pártoltak el Isten akaratától.
2016. december 1-jén Heidi Baker meghívott, hogy segítsem őt az igehirdetésben Mozambik egy távoli vidékén. Az első este nagyon nehéz volt, kevés gyümölccsel. Egy erős ima után azonban az egész falu és az a környék az Úr Jézus Krisztus felé fordult. Az Evangélium hirdetését követő néhány percben több százan megmenekültek, megszabadultak és megkeresztelkedtek a Szentlélekben, mint Pünkösd napján. Ezen küzdelem közepette azonban szörnyű fájdalmaim voltak, ami oda vezetett, hogy haza kellett vigyenek Svájcba. Több hónapos fájdalmak után az orvosok meg kellett, hogy műtsenek.
Kórházi ágyamban a gondolatokkal és a barátok által feltett kérdésekkel hadakoztam, úgymint:
2016. december 1-jén Heidi Baker meghívott, hogy segítsem őt az igehirdetésben Mozambik egy távoli vidékén. Az első este nagyon nehéz volt, kevés gyümölccsel. Egy erős ima után azonban az egész falu és az a környék az Úr Jézus Krisztus felé fordult. Az Evangélium hirdetését követő néhány percben több százan megmenekültek, megszabadultak és megkeresztelkedtek a Szentlélekben, mint Pünkösd napján. Ezen küzdelem közepette azonban szörnyű fájdalmaim voltak, ami oda vezetett, hogy haza kellett vigyenek Svájcba. Több hónapos fájdalmak után az orvosok meg kellett, hogy műtsenek.
Kórházi ágyamban a gondolatokkal és a barátok által feltett kérdésekkel hadakoztam, úgymint:
„Miért kell ennyit szenvedned pont neked, aki a gyógyítás terén végzel lelkipásztori szolgálatot?
Miért nem gyógyított meg téged Isten, amikor pedig sokakat láttál hasonló bajokból meggyógyulni?”
A hitetlenség szellemével küzdöttem. Amikor pedig ellenálltam az ördögnek, a Szentlélek szólt hozzám, és ezt mondta: „Jean-Luc, mondd meg mindazoknak, akik szenvednek és még nem gyógyultak meg, hogy hagyják abba azt fürkészni, miért nem gyógyultak még meg, és keressék inkább továbbra is az Urat, aki meggyógyít.”
Testvérem, talán gyógyíthatatlan betegséggel harcolsz ma, vagy hosszú évek óta tartó állandó fájdalmakkal. Arra bátorítalak, tedd, amit én tettem, azaz hagyj fel azzal, hogy ezernyi kérdést teszel fel magadnak! Egyszerűen csak higgy, és fordítsd tekintetedet az Úr felé, aki meggyógyít téged!
Köszönöm, hogy vagy!
Testvérem, talán gyógyíthatatlan betegséggel harcolsz ma, vagy hosszú évek óta tartó állandó fájdalmakkal. Arra bátorítalak, tedd, amit én tettem, azaz hagyj fel azzal, hogy ezernyi kérdést teszel fel magadnak! Egyszerűen csak higgy, és fordítsd tekintetedet az Úr felé, aki meggyógyít téged!
Köszönöm, hogy vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése