💥Reggeli dicséret🌹Talán pont Rád van szükség!

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” Példabeszédek könyve 17.rész 17.vers 

Egy ember hosszú útra indult. Az út hossza kb.27 km-r lehetett.

Az egész vidék sziklás, elhagyatott. Nem járt arra egyetlen árva lélek sem, kivéve azokat, akik az olyan utazókra vártak, akik egyedül mentek, csomaggal és védtelenek voltak. Bár nem lakott azon az útszakaszon és környékén senki, de időnként fel-fel bukkantak vándorok, akik a közeli városban, Jerikóban éltek. Az utazónk is oda sietett, de útközben szörnyű támadás érte. Rablók keresztezték útját, akik félholtra verték és kifosztva ott hagyták vérbe fagyva. Nem sokkal később egy pap halad el az úton, de ügyet sem vetett a sérültre, ahogy a következő utazó sem, aki egy lévita volt. Mindketten a hosszas templomi szolgálatuk után indultak haza és ezen az útvonalon keresztül kellett haladniuk. 

Talán egy kicsit most meg is döbbenünk, hogy két templomi szolgálatot végző személy is elhaladt a sérült mellett és egyik sem foglalkozott vele…hát talán vakok voltak és nem látták, hogy egy embertársuk bajba került? Kicsivel később egy samaritánus halad ugyanazon az úton. 

Ez az ember a zsidók szemében egy tévelygő, gyűlölt, félpogány személy, akit emberszámba sem vesznek.

Ez az ember félretesz mindent, elhessegeti félelmeit, aggályait és lehajol a sebesülthöz. 

Kora szokásaihoz és lehetőségeihez mérten elsősegélyben részesíti a félholt embert, pedig bizonyára tisztában van vele, hogy egy zsidó emberről van szó. Nem túloz, nem tesz többet, mint amennyit kell, de azt megteszi és ha szükséges még többet is áldoz azért, hogy embertársa életben maradjon. 

Ez a történet nem feltétlenül csak a barátságról és a testvéri viszonyról szól, mint amire a fenti bibliavers utal. Ez sokkal többről szól. Lehet, hogy a bajbajutott embertársad éppen az ellenséged vagy egy olyan ember, aki gyűlöl és képes lenne ártani neked, de ez a történet megtanítja azt, hogy nem az előzményeket kell figyelembe venni akkor, ha tragédia történt és rád van szüksége embertársadnak. 

A pap és a lévita magas beosztásban volt, tulajdonképpen azt várnánk, hogy első dolguk lesz segíteni azon a szerencsétlen bajba jutottan.
Pedig dehogy…. Az segít, akit ők lenéznek, megvetnek és gyűlölnek. Legyen ez tanulság nekünk is, hogy ne ítéljünk el senkit és ne gondoljunk többet senkiről, csak azért, mert előkelő pozícióban van. 

A segítség olyan helyekről érkezhet, ahonnan nem is várnánk. 

Áldott napot! (Csomó Hajni)