"Most tehát hallgass Rám! Az első állomásnak ezt a nevet adtátok: Jézust Pilátus halálra ítéli.
Akkor és ott Pilátus mondott egy olyan kijelentést, mely nem tőle eredt, illetve ő nem is tudta, hogy mennyire igazat mondott. E kijelentés így hangzott: 'Íme az ember!'
- Ezt ő Rám mutatva mondta. Bizony senkire sem mondhatta volna ezt ott Rajtam kívül.
Akkor csupa embertelen emberekkel voltam körülvéve.
Fontos tudnotok: Embernek mindenki azért születik a Földre, hogy EMBERRÉ váljék.
MÁSODIK STÁCIÓ:
Jézus vállára veszi a keresztet. "Többféle kereszt van. De mind azonos abban, hogy azok, akik Hozzám tartoznak, azok nem csupán elszenvedik, hanem vállalják is keresztjeiket Irántam való szeretetből. Van azonban olyan kereszt, melyet ha valaki elvisel, már vállalja is. Ez az a kereszt, mely természeted és körülményeid folytán keletkezik. Természetedet mindenhová magaddal viszed, s körülményeid is mindig lesznek. Az ebből adódó kereszt elviselésének megoldása az önszeretet körébe tartozik.
A helyes önszeretet (nem önzés): csúcsérték. 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.'
Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: 'Még ma Velem leszel a Paradicsomban.' Körülményeidet tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használd fel!
Most nem térek ki a többi kereszt taglalására. Majd a tizenkettedik stációnál. Itt csupán arra hívom fel figyelmeteket, hogy nem elég elviselni keresztjeiteket. Vállalni kell azokat! Hozzám nem lehet csupán passzív magatartással kapcsolódni. Csupán beletörődni a szenvedésekbe, ez a magatartás méltatlan ahhoz az emberhez, aki Hozzám akar tartozni. Aki vállalja keresztjét, az ezzel Engem is vállal."
HARMADIK STÁCIÓ:
Jézus először esik el a kereszttel.
"A Biblia csak annyit tudósít ezzel kapcsolatban, hogy roskadozva vittem keresztemet. A hagyományotok három elesésemről tudósít benneteket. Teszi ezt azért, mert Lelkem nagyon alkalmasnak ítéli meg ezt a szemléletet arra, hogy lelkileg közelebb kerüljetek Hozzám. Elmélkedjünk hát együtt. Most nem a történelmi hűség a lényeg, hanem a megőrzött hagyomány léleképítő tartalma."
(Uram, belül hallom, akarod, hogy átvegyem a szót. Te itt a keresztutad elején eleséseddel nem fizikai gyengeségedre akartad figyelmünket felhívni, hanem arra a szándékodra, amiért eljöttél közénk.
Porba hullottál, mert bennünket keresni és megtalálni jöttél, és bizony ott kellett keresned bűnökkel bemocskolt lelkünket, ahol megtalálhatók vagyunk: a föld porában.
A szennyben, a piszokban találhatsz csak ránk, ember és istengyilkosokra, akik a NE ÖLJ parancsot nem, hogy megtartottuk volna, hanem annyira intézményesítettük a gyilkosságra felkészülést, hogy még Téged is, akiről mindenki tudhatta, hogy főfoglalkozásod a másokon segítés volt, gátlástalanul halálba korbácsoltunk. Uram! Te jöttél megkeresni elcsatangolt bárányaidat. Tudom Uram, hogy az a bárány, amelyik elcsatangolt, az béget, mert nem találja helyét. Te csak azokat a bárányokat tudod megtalálni, akik eltévedtek. De akik elbújnak előled, azok lapítanak, azok nem bégetnek, azok nem akarják Nálad magukra irányítani a figyelmedet. Mi, Uram, a föld porában sóhajtunk, ha tetszik, bégetünk, csak találj meg bennünket Te, porba hulló jó Pásztor.)
NEGYEDIK STÁCIÓ
Jézus találkozik Máriával a keresztúton.
"Ha két lobogó láng találkozik, annak nem az a következménye, hogy kioltsák egymást, hanem ennek ellenkezője. Erősítik egymást! Ez történt akkor is, mikor Máriával, Édesanyámmal találkoztam a keresztúton.
Ő ott nem a kezét tördelő, Engem megmenteni akaró, odaadottságomról lebeszélni akaró lélekkel nézett Rám, hanem bátorító, buzdító, erősítő tekintettel. Ő ott akkor már a NAGYASSZONY volt. Vele a napsugár, a fény jelent meg keresztutamon. Ennek megtestesítői voltak azok, akikkel utána találkoztam: cirenei Simon, Veronika, az Engem sirató asszonyok. Fontos ezt tudnotok, mert a ti életetek keresztútján is Anyám meg akar
jelenni, hogy vele cirenei Simonok, Veronikák, részvétet sugárzó személyek vegyenek körül benneteket. Anyám akkor is, most is Isten erejét közvetíti. Köszönjétek ezt meg Néki!"
ÖTÖDIK STÁCIÓ:
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
"Ma ezt a Simont szent Simonnak mondjátok. És joggal. Nem a szeretet hiánya volt az, ami benne a húzódozást kiváltotta, amikor kényszerítették, hogy Nekem segítsen, mint ahogy nem a szeretet jelenléte volt az,
ami kínzóimat arra bírta, hogy Simont kényszerítsék. Simont tudatlansága
tette olyanná, hogy kényszeríteni kellett. Kínzóimat pedig az attól való félelem, hogy talán meghalok, mielőtt fölfeszíthetnének, ha nem segítenek. Simonnak nem kellett sok idő ahhoz, hogy valami szívbemarkolót fölismerjen. Azt t.i., hogy Én ártatlan vagyok, és hogy ő jobban rászorul az Én segítségemre, mint Én az övére. E stáció számotokra súlyos üzenetet hordoz. Halljátok!: Mindenki rászorul az Én segítségemre, de ez kapcsolatunknak csupán egyik fele. Nem elég, ha valaki csak idáig jut. A másik, és ez tud igazán rajtatok is segíteni, ha felismeritek, hogy az Én ügyem csak általatok, a ti nekifeszülésetekkel valósítható meg. Nem tudok rajtatok igazán segíteni, ha ti nem álltok
szívvel-lélekkel az Én ügyem mellé, melynek lényege a bölcsességgel átitatott erő-nem-alkalmazás."
HATODIK STÁCIÓ:
Jézus találkozik Veronikával a keresztúton, s Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak.
"Íme két ágrólszakadt szegény ember találkozása. De mert mindegyiknek szeretet van szívében, azért most is tudnak adni egymásnak. Veronikának nincs más, amit adhatna, mint kendője. Leveszi hát, s odanyújtja a véres arcú szenvedőnek. Nekem nincs más, amit adhatnék, mint ütésektől, töviskoronától vérben ázott tekintetem. Ezt hagyom a kendőn, és úgy nyújtom vissza Veronikának. Aki szeret, annak mindig van adnivalója. Igen, mert nem azt nézi, hogy
a másiknak mije van, hanem azt, hogy mire szorul rá a másik. S mivel a szeretet leleményes, ha rászorulóval találkozik, mindig meg tudja látni önnön gazdagságát, mellyel segíteni képes ott, ahol kell. Aki szeret, annak lehet, hogy üres a zsebe, de szíve mindig tele van olyan értékekkel, melyek segíteni képesek. Egy jó szó, ha szívből jön, eljut annak szívéig, akihez címezve van. S a dolgok mindig a szívben oldódnak meg. Vagy a szívben, vagy sehol. E Stációnál a világ két leggazdagabb szívű embere találkozott. Mindegyik tudott ajándékozni, s mindegyik megajándékozottnak tudhatta magát."
HETEDIK STÁCIÓ:
Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Uram! Ennél a stációnál eszembe jut gyakori elesésem. "Igen. Bukdácsolás az egész földi életetek. Sokszor ez el is veszi kedveteket attól, hogy újra és újra próbálkozzatok. Pedig próbálkoznotok kell.
Ha a keréken a porszem öntudatra ébredne, bizonyára fájlalná, hogy állandóan ingajáratban van. Hol fönn, hol lenn. Így vagytok ti is. De hát ezáltal megy a kocsi előre. Sokan ostobának tartották azt a papot, aki egyszer valakinek - aki már nagyon unta, hogy minek kell mindig meggyónnia ugyanazokat a botlásait - azt a penitenciát adta, hogy legalább tízszer menjen kosárral a kútra vízért. - De hát a kosárból kifolyik a víz! - mondta a gyónó. Ez igaz -mondta a pap -, de a kosár mégis így lesz egyre tisztább. Erről van szó. A disznó azért disznó, mert nem csak belekerül a pocsolyába, de ott jól is érzi magát.Te is gyakran belekerülsz különböző erkölcsi pocsolyákba. Addig vagy ember, míg ott nem érzed jól magad, míg fölébredhet benned a vágy, hogy kikerülj onnan. E Stációtól ezt tanuld meg!"
NYOLCADIK STÁCIÓ:
Jézus találkozik az Őt sirató asszonyokkal.„Vajon mikor értitek meg, hogy Engem nem siratni kell, hanem követni?! Higgyétek el, hogy még keresztutamon sem voltam sajnálatra
méltó. Akkor is és most is a Velem együtt érző szívek legritkább esetben vállalnak Velem sorsazonosságot. Sajnálkozásotok legtöbbször csupán pótcselekvés, hogy ne kelljen Értem és Velem együtt szenvednetek.
A "belül zöldellő ág" még akkor is irigylésre méltó, ha külső viharok tépik, cibálják ágait.
Nagyon fontos a sorrend: Előbb kövessetek, s utána, ha még úgy érzitek, sírjatok, de ne Értem, hanem Velem, értetek, gyermekeitekért, Jeruzsálemért.":
KILENCEDIK STÁCIÓ:
Jézus harmadszor esik el a kereszttel.
"Ez a REMÉNY stációja. Nem lehet annyiszor elesnetek, hogy föl ne lehetne újra kelnetek. Ne engedjétek, hogy reménytelen eset legyetek önmagatok számára. A lélek AIDS-betegsége a reménytelenség. Annyira tönkre tudja tenni a lélek immunrendszerét, hogy a legkisebb kudarc is halálos bajba képes azt sodorni. Aki még nem tört le minden olyan antennát lelkéről, mely fogni képes az Én jelenlétem valóságát, annak reménykedni még akkor sem
nehéz, ha teljes sötétség veszi is körül. Igen, mert aki hisz Bennem, az a NAP-nak gyermeke."
TIZEDIK STÁCIÓ:
Jézust megfosztják ruháitól.
"Ez a stáció az ADÁS ÉS A VEVÉS világának találkozója. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Mindent? Nem. A Vevő csak
azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világotoknak. A mulandó javak értéktelenségét, a szegénység eszményítését már azzal kimutattam, hogy születésem helyéül rongyos istállót választottam, s még a sír is idegen ember temetkezési helye volt, tehát még az sem volt az Enyém, ahová holttestemet elhelyezték. E két pont között pedig elmondhattam, hogy
a rókáknak, madaraknak van lakásuk, de Nekem nincs, hová fejem lehajtsam. Tanítványaimat is a szegény néprétegből választottam. Az egyik, aki ugyancsak ismerte a pénz értékét, mivel vámos volt, még nevét is Mátéra változtatta, mikor követésemre hívtam. Én egész életemben nem foglalkoztam pénzzel. Volt tanítványaim között, aki tette ezt. Júdás volt a neve. És most, mielőtt elvennék mulandó életemet, előbb még ruháimtól is meg kell válnom."
TIZENEGYEDIK STÁCIÓ:
Jézust keresztre szegezik.
"Nem vagyok elválasztható a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet jelenleg még a Mennyországban sincs. Nincs, mert a szenvedés nem ellentéte a boldogságnak, viszont velejárója az együttérzésnek. Aki szereti a szenvedőket, az szenved is velük. Atyám is szenvedett Velem a kereszten.
Én is szenvedek veletek a ti keresztjeiteken, és mindazok, akik szeretnek benneteket, azok így vannak, akár a Földön, akár az égben.
Szeretet nélküli szenvedés sajnos van. Nagyon is van. Ez a pokol. Az igazságnak az a rendje, ahol 'kisül Isten igazsága!', ahogy ti mondjátok.
A Velem szenvedés nemhogy ellentéte a boldogságnak, hanem velejárója. Van ilyen, hogy 'boldogok, akik sírnak.' De jó és fontos azt is elfogadni, hogy végső kifejlettségében örök egyes-egyedül az a SZERETET, mely már
leoldott magáról minden szenvedést."
TIZENKETTEDIK STÁCIÓ:
Jézus meghal a kereszten.
"Beteljesedett! - Isten mindenütt jelen van? Nincs mindenütt jelen. Van egy ördögi pont, ahol nincs jelen az Isten. Ez a BŰN. Ez az Isten és az ember akaratának metszéspontja. Ez a bűn, és ez a kereszt. Amikor az Én égbe törő akaratomat metszi a ti – földön kígyó módjára kúszó – akaratotok, akkor követtek el bűnt, és akkor születik meg a Földre a szenvedés, a kereszt. Minden bűnnek következménye: szenvedés. Nincs bűnhődés nélküli bűn. Csak büntetésseljáró bűn van. Valaki, sőt mindenki kénytelen kivenni részét mindenkinek bűnéből, mivel nincs ember, aki külön sziget lenne e földi lét-tengerben. E stáció nem a szenvedés megszüntetéséről beszél, hanem arról, hogy
miképpen viszonyuljatok a szenvedéseitekhez.
Három kereszt áll a Golgotán. A bal lator keresztje: Amikor valaki saját szenvedését kivetítve másoknak okoz szenvedéseket. A jobb lator keresztje: Amikor valaki úgy vállalja keresztjét, hogy az önismeretre juttatja. A
harmadik az Én keresztem. Mikor azért vállalom a szenvedést, hogy békességteremtő erő sugározzék abból a keresztből, melyet ártatlanul vállaltam. Szívemet arra az ördögi pontra teszem, a keresztnek arra a metszéspontjára, amely Isten és ember akaratának metszését szimbolizálja. E pillanattól már a bűnben is megtalálható az Isten! Az érted, miattad, de nem helyetted szenvedő Isten. Aki még nem tette teljesen tönkre benső világát, az ha máshol nem, hát
a bűnben, a bűnbánatban megtalálhat Engem. Csak a "bűntelenekkel" nem tudok mit kezdeni."
TIZENHARMADIK STÁCIÓ:
Jézus testét leveszik a keresztről, és a Szűzanya ölébe helyezik.
"Ez Mária stációja. Amit Én elszenvedtem testem sebei által, az a szenvedés mind ott volt Mária szívében. Ő éppen úgy, mint Én, mindent
odaadott. Ő éppen úgy a mindent odaadás, mint Én. A földi anyák szíve képes megszakadni, ha halott gyermeküket kell magukhoz ölelni. Az Én Anyám edzett szíve ma is képes sok-sok halott gyermekét szívén hordani abban a reményben, amely e stációnál is erőt adott neki. Feltámad gyermekem!
TIZENNEGYEDIK STÁCIÓ:
Jézus holttestét sírba teszik.
"Az első keresztény temetés. Kis gyászoló csoport. Van szeretetük, de már nincs reményük. A remény nélküli szeretet pedig olyan, mint a tőrrel átjárt szív dobogása. Haldoklás. Nem, akkor még nem. Csak később jutott eszükbe az utolsó vacsora terme, ahol még az asztalon lévő kenyérmorzsák az Én meg nem szüntethető, halhatatlan jelenlétemről beszéltek. Igen. Ahol ketten-hárman összejönnek Nevemben, ahol elhangzanak Irántam való szeretetből, az irántatok való szeretetemből kimondott szavaim: Ez az én testem, vérem!, ott folytatódik életem bennetek és általatok és veletek. Pontosan az az élet, melyet e vacsora
előtt éltem elétek. Most már nektek kell ezt élnetek mások elé. Ezért vagyok bennetek!
TIZENÖTÖDIK STÁCIÓ: FELTÁMADT JÉZUS, ALLELUJA!" (J.C.)
Forrás: Hang-kötetek
Fontos tudnotok: Embernek mindenki azért születik a Földre, hogy EMBERRÉ váljék.
Ez azt jelenti, hogy nem elég emberi apától - anyától születni. Szentlélekből kell megszületnie annak, aki Isten szemében embernek akarja tudni magát. Ennek az útja pedig: VÁGYAKOZÁS.
Csak az képes vágyakozni arra, hogy Lélekből megszülessék, aki hiszi, hogy ez lehetséges, és aki szenvedi, hogy ez még nem történt meg életében.
Én ott Pilátus előtt nagyon tudtam, hogy ott csak egy ember van jelen, az Emberfia.
Pilátus ott és akkor szinte mindannyiotokat megszemélyesített, mikor ítéletet mondott Fölöttem.
Én ott Pilátus előtt nagyon tudtam, hogy ott csak egy ember van jelen, az Emberfia.
Pilátus ott és akkor szinte mindannyiotokat megszemélyesített, mikor ítéletet mondott Fölöttem.
Igen, mert Fölöttem ítélkezni annyit jelent, mint zúgolódni mindazon körülmények ellen, melyeknek sem okozói, sem megoldói ti nem lehettek.
Aki olyan világ ellen zúgolódik, ahol vesztesre állhat az, aki Hozzám tartozik, az Engem ítél el.
Ez akkor is igaz, ha valaki tudatlanságból teszi ezt.
A boldogtalan emberek mind embertelen emberek. És istentelenek is.
Még akkor is, ha minden nap sok-sok imát mondanak el.
A tudatlanság sajnos nem mindig jár együtt azzal, hogy föl tudna menteni a boldogtalanság alól. Boldoggá csak az tud válni, aki azonosul azzal az IGAZSÁGGAL, akit Pilátus elítélt, tehát Velem.
A tudatlanság sajnos nem mindig jár együtt azzal, hogy föl tudna menteni a boldogtalanság alól. Boldoggá csak az tud válni, aki azonosul azzal az IGAZSÁGGAL, akit Pilátus elítélt, tehát Velem.
Van hát boldogító szenvedés. Ennek egyik és legfontosabb összetevője az a hit, mely jelenlétemben nem kételkedik soha. Sőt! Akkor virul ki igazán, mikor a hitetlenek kétségbeesnek.
Rólam azok tesznek tanúságot, akikről leolvasható, hogy nem körülményeik jobbak másénál, hanem hozzáállásuk körülményeikhez más, mint azoknak, akik boldogtalanok.
Azok tesznek tanúságot Rólam, akik nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé akarják szebbé tenni a világot. Akik nem gazdasági csodáktól, hanem az újjászületés csodájától várják a megoldást.
Ha semmi mást, csak ezt az egy stációt komolyan átelmélkeded, már megoldottad életedet.
Azok tesznek tanúságot Rólam, akik nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé akarják szebbé tenni a világot. Akik nem gazdasági csodáktól, hanem az újjászületés csodájától várják a megoldást.
Ha semmi mást, csak ezt az egy stációt komolyan átelmélkeded, már megoldottad életedet.
Igen, mert felismered, hogy más az IGAZSÁG, és más az, mikor az igazad keresed.
Az igazadat ne Nálam keresd. Azt az ördögnél találod meg. Ott mindenki azt hangoztatja: mégis nekem lett igazam. Az igazság rendje helyett vállald inkább az irgalom rendjét."
MÁSODIK STÁCIÓ:
Jézus vállára veszi a keresztet. "Többféle kereszt van. De mind azonos abban, hogy azok, akik Hozzám tartoznak, azok nem csupán elszenvedik, hanem vállalják is keresztjeiket Irántam való szeretetből. Van azonban olyan kereszt, melyet ha valaki elvisel, már vállalja is. Ez az a kereszt, mely természeted és körülményeid folytán keletkezik. Természetedet mindenhová magaddal viszed, s körülményeid is mindig lesznek. Az ebből adódó kereszt elviselésének megoldása az önszeretet körébe tartozik.
A helyes önszeretet (nem önzés): csúcsérték. 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.'
Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: 'Még ma Velem leszel a Paradicsomban.' Körülményeidet tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használd fel!
Most nem térek ki a többi kereszt taglalására. Majd a tizenkettedik stációnál. Itt csupán arra hívom fel figyelmeteket, hogy nem elég elviselni keresztjeiteket. Vállalni kell azokat! Hozzám nem lehet csupán passzív magatartással kapcsolódni. Csupán beletörődni a szenvedésekbe, ez a magatartás méltatlan ahhoz az emberhez, aki Hozzám akar tartozni. Aki vállalja keresztjét, az ezzel Engem is vállal."
HARMADIK STÁCIÓ:
Jézus először esik el a kereszttel.
"A Biblia csak annyit tudósít ezzel kapcsolatban, hogy roskadozva vittem keresztemet. A hagyományotok három elesésemről tudósít benneteket. Teszi ezt azért, mert Lelkem nagyon alkalmasnak ítéli meg ezt a szemléletet arra, hogy lelkileg közelebb kerüljetek Hozzám. Elmélkedjünk hát együtt. Most nem a történelmi hűség a lényeg, hanem a megőrzött hagyomány léleképítő tartalma."
(Uram, belül hallom, akarod, hogy átvegyem a szót. Te itt a keresztutad elején eleséseddel nem fizikai gyengeségedre akartad figyelmünket felhívni, hanem arra a szándékodra, amiért eljöttél közénk.
Porba hullottál, mert bennünket keresni és megtalálni jöttél, és bizony ott kellett keresned bűnökkel bemocskolt lelkünket, ahol megtalálhatók vagyunk: a föld porában.
A szennyben, a piszokban találhatsz csak ránk, ember és istengyilkosokra, akik a NE ÖLJ parancsot nem, hogy megtartottuk volna, hanem annyira intézményesítettük a gyilkosságra felkészülést, hogy még Téged is, akiről mindenki tudhatta, hogy főfoglalkozásod a másokon segítés volt, gátlástalanul halálba korbácsoltunk. Uram! Te jöttél megkeresni elcsatangolt bárányaidat. Tudom Uram, hogy az a bárány, amelyik elcsatangolt, az béget, mert nem találja helyét. Te csak azokat a bárányokat tudod megtalálni, akik eltévedtek. De akik elbújnak előled, azok lapítanak, azok nem bégetnek, azok nem akarják Nálad magukra irányítani a figyelmedet. Mi, Uram, a föld porában sóhajtunk, ha tetszik, bégetünk, csak találj meg bennünket Te, porba hulló jó Pásztor.)
NEGYEDIK STÁCIÓ
Jézus találkozik Máriával a keresztúton.
"Ha két lobogó láng találkozik, annak nem az a következménye, hogy kioltsák egymást, hanem ennek ellenkezője. Erősítik egymást! Ez történt akkor is, mikor Máriával, Édesanyámmal találkoztam a keresztúton.
Ő ott nem a kezét tördelő, Engem megmenteni akaró, odaadottságomról lebeszélni akaró lélekkel nézett Rám, hanem bátorító, buzdító, erősítő tekintettel. Ő ott akkor már a NAGYASSZONY volt. Vele a napsugár, a fény jelent meg keresztutamon. Ennek megtestesítői voltak azok, akikkel utána találkoztam: cirenei Simon, Veronika, az Engem sirató asszonyok. Fontos ezt tudnotok, mert a ti életetek keresztútján is Anyám meg akar
jelenni, hogy vele cirenei Simonok, Veronikák, részvétet sugárzó személyek vegyenek körül benneteket. Anyám akkor is, most is Isten erejét közvetíti. Köszönjétek ezt meg Néki!"
ÖTÖDIK STÁCIÓ:
Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
"Ma ezt a Simont szent Simonnak mondjátok. És joggal. Nem a szeretet hiánya volt az, ami benne a húzódozást kiváltotta, amikor kényszerítették, hogy Nekem segítsen, mint ahogy nem a szeretet jelenléte volt az,
ami kínzóimat arra bírta, hogy Simont kényszerítsék. Simont tudatlansága
tette olyanná, hogy kényszeríteni kellett. Kínzóimat pedig az attól való félelem, hogy talán meghalok, mielőtt fölfeszíthetnének, ha nem segítenek. Simonnak nem kellett sok idő ahhoz, hogy valami szívbemarkolót fölismerjen. Azt t.i., hogy Én ártatlan vagyok, és hogy ő jobban rászorul az Én segítségemre, mint Én az övére. E stáció számotokra súlyos üzenetet hordoz. Halljátok!: Mindenki rászorul az Én segítségemre, de ez kapcsolatunknak csupán egyik fele. Nem elég, ha valaki csak idáig jut. A másik, és ez tud igazán rajtatok is segíteni, ha felismeritek, hogy az Én ügyem csak általatok, a ti nekifeszülésetekkel valósítható meg. Nem tudok rajtatok igazán segíteni, ha ti nem álltok
szívvel-lélekkel az Én ügyem mellé, melynek lényege a bölcsességgel átitatott erő-nem-alkalmazás."
HATODIK STÁCIÓ:
Jézus találkozik Veronikával a keresztúton, s Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak.
"Íme két ágrólszakadt szegény ember találkozása. De mert mindegyiknek szeretet van szívében, azért most is tudnak adni egymásnak. Veronikának nincs más, amit adhatna, mint kendője. Leveszi hát, s odanyújtja a véres arcú szenvedőnek. Nekem nincs más, amit adhatnék, mint ütésektől, töviskoronától vérben ázott tekintetem. Ezt hagyom a kendőn, és úgy nyújtom vissza Veronikának. Aki szeret, annak mindig van adnivalója. Igen, mert nem azt nézi, hogy
a másiknak mije van, hanem azt, hogy mire szorul rá a másik. S mivel a szeretet leleményes, ha rászorulóval találkozik, mindig meg tudja látni önnön gazdagságát, mellyel segíteni képes ott, ahol kell. Aki szeret, annak lehet, hogy üres a zsebe, de szíve mindig tele van olyan értékekkel, melyek segíteni képesek. Egy jó szó, ha szívből jön, eljut annak szívéig, akihez címezve van. S a dolgok mindig a szívben oldódnak meg. Vagy a szívben, vagy sehol. E Stációnál a világ két leggazdagabb szívű embere találkozott. Mindegyik tudott ajándékozni, s mindegyik megajándékozottnak tudhatta magát."
HETEDIK STÁCIÓ:
Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Uram! Ennél a stációnál eszembe jut gyakori elesésem. "Igen. Bukdácsolás az egész földi életetek. Sokszor ez el is veszi kedveteket attól, hogy újra és újra próbálkozzatok. Pedig próbálkoznotok kell.
Ha a keréken a porszem öntudatra ébredne, bizonyára fájlalná, hogy állandóan ingajáratban van. Hol fönn, hol lenn. Így vagytok ti is. De hát ezáltal megy a kocsi előre. Sokan ostobának tartották azt a papot, aki egyszer valakinek - aki már nagyon unta, hogy minek kell mindig meggyónnia ugyanazokat a botlásait - azt a penitenciát adta, hogy legalább tízszer menjen kosárral a kútra vízért. - De hát a kosárból kifolyik a víz! - mondta a gyónó. Ez igaz -mondta a pap -, de a kosár mégis így lesz egyre tisztább. Erről van szó. A disznó azért disznó, mert nem csak belekerül a pocsolyába, de ott jól is érzi magát.Te is gyakran belekerülsz különböző erkölcsi pocsolyákba. Addig vagy ember, míg ott nem érzed jól magad, míg fölébredhet benned a vágy, hogy kikerülj onnan. E Stációtól ezt tanuld meg!"
NYOLCADIK STÁCIÓ:
Jézus találkozik az Őt sirató asszonyokkal.„Vajon mikor értitek meg, hogy Engem nem siratni kell, hanem követni?! Higgyétek el, hogy még keresztutamon sem voltam sajnálatra
méltó. Akkor is és most is a Velem együtt érző szívek legritkább esetben vállalnak Velem sorsazonosságot. Sajnálkozásotok legtöbbször csupán pótcselekvés, hogy ne kelljen Értem és Velem együtt szenvednetek.
A "belül zöldellő ág" még akkor is irigylésre méltó, ha külső viharok tépik, cibálják ágait.
Nagyon fontos a sorrend: Előbb kövessetek, s utána, ha még úgy érzitek, sírjatok, de ne Értem, hanem Velem, értetek, gyermekeitekért, Jeruzsálemért.":
KILENCEDIK STÁCIÓ:
Jézus harmadszor esik el a kereszttel.
"Ez a REMÉNY stációja. Nem lehet annyiszor elesnetek, hogy föl ne lehetne újra kelnetek. Ne engedjétek, hogy reménytelen eset legyetek önmagatok számára. A lélek AIDS-betegsége a reménytelenség. Annyira tönkre tudja tenni a lélek immunrendszerét, hogy a legkisebb kudarc is halálos bajba képes azt sodorni. Aki még nem tört le minden olyan antennát lelkéről, mely fogni képes az Én jelenlétem valóságát, annak reménykedni még akkor sem
nehéz, ha teljes sötétség veszi is körül. Igen, mert aki hisz Bennem, az a NAP-nak gyermeke."
TIZEDIK STÁCIÓ:
Jézust megfosztják ruháitól.
"Ez a stáció az ADÁS ÉS A VEVÉS világának találkozója. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Mindent? Nem. A Vevő csak
azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világotoknak. A mulandó javak értéktelenségét, a szegénység eszményítését már azzal kimutattam, hogy születésem helyéül rongyos istállót választottam, s még a sír is idegen ember temetkezési helye volt, tehát még az sem volt az Enyém, ahová holttestemet elhelyezték. E két pont között pedig elmondhattam, hogy
a rókáknak, madaraknak van lakásuk, de Nekem nincs, hová fejem lehajtsam. Tanítványaimat is a szegény néprétegből választottam. Az egyik, aki ugyancsak ismerte a pénz értékét, mivel vámos volt, még nevét is Mátéra változtatta, mikor követésemre hívtam. Én egész életemben nem foglalkoztam pénzzel. Volt tanítványaim között, aki tette ezt. Júdás volt a neve. És most, mielőtt elvennék mulandó életemet, előbb még ruháimtól is meg kell válnom."
TIZENEGYEDIK STÁCIÓ:
Jézust keresztre szegezik.
"Nem vagyok elválasztható a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet jelenleg még a Mennyországban sincs. Nincs, mert a szenvedés nem ellentéte a boldogságnak, viszont velejárója az együttérzésnek. Aki szereti a szenvedőket, az szenved is velük. Atyám is szenvedett Velem a kereszten.
Én is szenvedek veletek a ti keresztjeiteken, és mindazok, akik szeretnek benneteket, azok így vannak, akár a Földön, akár az égben.
Szeretet nélküli szenvedés sajnos van. Nagyon is van. Ez a pokol. Az igazságnak az a rendje, ahol 'kisül Isten igazsága!', ahogy ti mondjátok.
A Velem szenvedés nemhogy ellentéte a boldogságnak, hanem velejárója. Van ilyen, hogy 'boldogok, akik sírnak.' De jó és fontos azt is elfogadni, hogy végső kifejlettségében örök egyes-egyedül az a SZERETET, mely már
leoldott magáról minden szenvedést."
TIZENKETTEDIK STÁCIÓ:
Jézus meghal a kereszten.
"Beteljesedett! - Isten mindenütt jelen van? Nincs mindenütt jelen. Van egy ördögi pont, ahol nincs jelen az Isten. Ez a BŰN. Ez az Isten és az ember akaratának metszéspontja. Ez a bűn, és ez a kereszt. Amikor az Én égbe törő akaratomat metszi a ti – földön kígyó módjára kúszó – akaratotok, akkor követtek el bűnt, és akkor születik meg a Földre a szenvedés, a kereszt. Minden bűnnek következménye: szenvedés. Nincs bűnhődés nélküli bűn. Csak büntetésseljáró bűn van. Valaki, sőt mindenki kénytelen kivenni részét mindenkinek bűnéből, mivel nincs ember, aki külön sziget lenne e földi lét-tengerben. E stáció nem a szenvedés megszüntetéséről beszél, hanem arról, hogy
miképpen viszonyuljatok a szenvedéseitekhez.
Három kereszt áll a Golgotán. A bal lator keresztje: Amikor valaki saját szenvedését kivetítve másoknak okoz szenvedéseket. A jobb lator keresztje: Amikor valaki úgy vállalja keresztjét, hogy az önismeretre juttatja. A
harmadik az Én keresztem. Mikor azért vállalom a szenvedést, hogy békességteremtő erő sugározzék abból a keresztből, melyet ártatlanul vállaltam. Szívemet arra az ördögi pontra teszem, a keresztnek arra a metszéspontjára, amely Isten és ember akaratának metszését szimbolizálja. E pillanattól már a bűnben is megtalálható az Isten! Az érted, miattad, de nem helyetted szenvedő Isten. Aki még nem tette teljesen tönkre benső világát, az ha máshol nem, hát
a bűnben, a bűnbánatban megtalálhat Engem. Csak a "bűntelenekkel" nem tudok mit kezdeni."
TIZENHARMADIK STÁCIÓ:
Jézus testét leveszik a keresztről, és a Szűzanya ölébe helyezik.
"Ez Mária stációja. Amit Én elszenvedtem testem sebei által, az a szenvedés mind ott volt Mária szívében. Ő éppen úgy, mint Én, mindent
odaadott. Ő éppen úgy a mindent odaadás, mint Én. A földi anyák szíve képes megszakadni, ha halott gyermeküket kell magukhoz ölelni. Az Én Anyám edzett szíve ma is képes sok-sok halott gyermekét szívén hordani abban a reményben, amely e stációnál is erőt adott neki. Feltámad gyermekem!
TIZENNEGYEDIK STÁCIÓ:
Jézus holttestét sírba teszik.
"Az első keresztény temetés. Kis gyászoló csoport. Van szeretetük, de már nincs reményük. A remény nélküli szeretet pedig olyan, mint a tőrrel átjárt szív dobogása. Haldoklás. Nem, akkor még nem. Csak később jutott eszükbe az utolsó vacsora terme, ahol még az asztalon lévő kenyérmorzsák az Én meg nem szüntethető, halhatatlan jelenlétemről beszéltek. Igen. Ahol ketten-hárman összejönnek Nevemben, ahol elhangzanak Irántam való szeretetből, az irántatok való szeretetemből kimondott szavaim: Ez az én testem, vérem!, ott folytatódik életem bennetek és általatok és veletek. Pontosan az az élet, melyet e vacsora
előtt éltem elétek. Most már nektek kell ezt élnetek mások elé. Ezért vagyok bennetek!
TIZENÖTÖDIK STÁCIÓ: FELTÁMADT JÉZUS, ALLELUJA!" (J.C.)
Forrás: Hang-kötetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése