„Isten útjai kifürkészhetetlenek.” – tartja a mondás, és ezek az utak gyakorta érthetetlenek számunkra.
A babiloni fogság idején járunk, ami nagyjából azt jelenti, hogy a zsidó nép egy idegen területen volt, idegen nép között.
A babiloni kultúra és szokások eltérőek voltak a zsidó hagyományokhoz képest.
Ez a fogság nem cellákban, rácsok mögött volt, hanem a népnek lehetősége volt beolvadni az ottani emberek közé, megismerni szokásaikat, meglátásaikat.
A nép nagy része, különösen az előkelők elsajátították a helyi szokásokat, míg a másik rész nem vette ilyen könnyen az akadályokat, ők fogságként élték meg az ott létet és várták a pillanatot, hogy mikor térhetnek vissza őseik földjére.
Egy ilyen helyzetben, amikor Izrael népe várja a szabadítást, különösen fontossá vált számukra az Isten keresés és az, hogy Isten közelében lehessenek. Számukra a biztonságot nem az jelentette, hogy beolvadnak egy idegen környezetbe, idegen emberek szokásai közé, hanem az, hogy érzik Isten jelenlétét és vezetését.
Ahogy a nép, úgy gyakran mi sem érthetjük, hogy Isten miért vezet bizonyos helyekre, helyzetekbe vagy emberek közé.
De még mielőtt teljes elkeseredettségbe kerülnénk, jusson eszünkbe két nagyon fontos gondolat, amit ebből a történetből tanulhatunk:
1.) mindig van lehetőségünk enyhíteni a körülményeinken,
2.) Isten közelében megtalálhatjuk a biztonságot. Izrael népe külön választotta ezt a két opciót, pedig nem szükséges.
Törekedhetünk arra, hogy teljes életet éljünk egy olyan helyzetbe, ami nem megszokott és vágyhatunk Isten biztonságot nyújtó közelségére.
Az élet valójában nem fekete és fehér, nincs olyan, hogy egy helyzet csak rossz vagy csak jó (bár általában hamarabb vesszük észre a csak rosszat). Az életet valójában a teljes színskála lefedi és Isten szeretné, ha megismerkednénk ezzel.
Szeretné, ha tudnánk Benne bízni és eközben megélni az életünk lehetőségeit oly' módon, hogy ne csak az akadályokat és a rossz dolgokat lássuk meg, hanem az ajándékokat is, amelyeket 1-1 helyzet magában hordoz.
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése