,,Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is.,, Jeremiás könyve 32:39
Rövidesen azután, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, spanyol hittérítők, katonák és kalandorok érkeztek tömegesen Közép-Amerikába.Kolóniákat alapítottak, és innét indították térítő, hódító és rabló körútjaikat az őslakosok közé, aki amiért jött.
Elkezdték fogyasztani azokat az ételeket, amiket a helyiek is ettek.
Csakhogy nem tudták például, hogy a kukoricát alaposan meg kell főzni ahhoz, hogy a benne lévő keményítőt meg tudják emészteni.
Nem főzték elég ideig, ezért hiába ették meg, akkor ideiglenesen elmúlt az éhségük, de nem biztosított hosszan energiát számukra.
Elgyengültek, mivel nem hasznosult a táplálék. Elkészítették egyféleképpen, de ez nem az a mód volt, ahogyan kellett.
Amikor megfigyelték, hogy hogyan készítik el az indiánok a kukoricát, és ők is így kezdték csinálni, helyreállt az erejük is.
Ugyanez a helyzet a lelki élettel is.
Ugyanez a helyzet a lelki élettel is.
Ha nem úgy élünk a lelki táplálékkal, ahogyan kellene, hanem úgy, ahogy mi gondoljuk jónak vagy kellemesnek, ha figyelmetlenül, gyorsan fogyasztjuk, feldolgozatlanul, akkor elerőtlenedünk.
De ha megtanuljuk Istentől, hogy hogyan éljünk a lehetőségekkel, amiket biztosít számunkra: ha odafigyelünk tanácsaira, keressük a kapcsolatot vele, időt töltünk vele beszélgetve, kutatjuk az akaratát azzal a vággyal, hogy meg is valósítsuk, amit megértünk; vagyis, ha úgy tesszük, ahogy Isten szerint jó, akkor megújul az erőnk.
A gyengélkedés után újra – vagy először életünkben? – jó dolgunk lesz.
Te melyik megoldást – melyik utat – választod?
(Simon Csaba)
Te melyik megoldást – melyik utat – választod?
(Simon Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése