A keresztény életet gyakran olyan vándorúthoz hasonlítjuk, ami az égbe vezet! Van úgy, hogy az út a létező legkönnyebb és legkellemesebb ösvény. Életünk más pillanataiban azonban az ég elsötétedik, az erdő sűrűbbé válik, az út pedig veszélyessé…
Testvérem, íme, Isten ezt ígéri ma Igéjében: „Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az Ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen” (Lásd Júdás 1,24-25)
Jézus többszörösen a földre esett a kereszt súlya alatt, bűneink súlya alatt… azért, hogy minket megóvjon az eséstől. Igen, Jézus az, aki meg tud minket óvni attól, hogy elessünk ezen a kövessé és veszélyessé vált úton. Ezt éled-e most te is, Testvérem? Az a benyomásod, mintha valami hajtana előre, s a balsors azon munkálkodna, hogy megbotolj, terheid pedig lehúznak, megakadályozván, hogy továbbmenj?
Légy biztos benne, Testvérem: Jézus, Megváltód, melletted járja az utat, s minden eséstől megóv. Az igazság napja ő, a téged erősítő és kísérő fény, s nemsokára újra meglátod a tündöklő napsugarakat, s utadat megint fény borítja majd be… Szedd össze a bátorságodat, és tarts ki, Testvérem!
Meg akarod-e köszönni velem Jézusnak támaszát? „Uram, hogy is köszönjem meg neked mindazt, amit teszel? Nincsenek rá szavaim, de szívemet nagyra tárom előtted. Köszönöm, mert te védelmezel nap nap után, hogy el ne essem. Köszönöm, hogy Szentlelked vezet, tanít és segít, hogy minden egyes nap helyesen cselekedjem. Jézusom, Megváltóm, áldott legyen neved!”
Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése