Ézsaiás könyve 40. fejezet 29. vers
Honnan lenne ereje annak, aki kábán esik össze a fáradtságtól?
Honnan lenne ereje annak, aki kábán esik össze a fáradtságtól?
Hogyan sokasodhat meg az, ami nincs? – Hetek óta cikáztak ezek a kérdések a fejemben, míg a múlt héten közel jött hozzám ez az Ige.
Édesapám otthon megszédült, elesett majd bekerült a kórházba.
Édesapám otthon megszédült, elesett majd bekerült a kórházba.
A vizsgálatok kimutatták, hogy agyi trombózisa volt, aminek következtében több fontos terület is sérült, illetve károsodott, úgy mint a látás, a beszéd, illetve a jobb oldali mozgás központja.
Az ágyánál állva, látva a kiszolgáltatott tehetetlenségét, hallgatva az artikulálatlan nyöszörgését, fogva az elernyedt felvizesedett kezét, bizony én is lebénultam.
Az ágyánál állva, látva a kiszolgáltatott tehetetlenségét, hallgatva az artikulálatlan nyöszörgését, fogva az elernyedt felvizesedett kezét, bizony én is lebénultam.
Csak néztem némán, fájó szívvel. Mit is mondhatnék?
Majd édesanyám, aki a bal kezét fogta, azzal törte meg a csendet: Papa! Itt vagyunk.
(Tóth Szilárd)
Majd édesanyám, aki a bal kezét fogta, azzal törte meg a csendet: Papa! Itt vagyunk.
Szorítsd meg a kezem! Hallasz minket? Itt vagyunk. Szorítsd meg a kezem!
Édesapám erre megszorította édesanyám kezét, aki csak annyit mondott:
Papa, ne engedd el a kezem! Szorítsd!
Uram, köszönöm, hogy te is ott állsz mindannyiunk testi-lelki betegágya mellett.
Uram, köszönöm, hogy te is ott állsz mindannyiunk testi-lelki betegágya mellett.
Köszönöm, hogy nemcsak látod mindenféle nyavalyánkat, összetört szívünket, megfáradt testünket, hanem igenis érezzük a te kezed erejét.
Én is arra kérlek most, hogy szorítsd meg a kezem! Ne engedd el!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése