Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.,, Jeremiás próféta könyve 31. fejezet 33-34. vers
Mire is jó valójában a törvény?
Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, a törvény valójában egy életmód, amelynek fő célja az, hogy egy adott közösség (legyen az egy ország társadalma, egy munkahelyi vagy gyülekezeti közösség) minden egyes tagja, résztvevője a lehető legjobban érezze magát. Ha ezeket szóban vagy írásban megfogalmazzuk, akkor jönnek létre az egyes törvények vagy szabályok.
Minél jobban értjük egy adott közösség lényegét, és minél inkább részeseinek érezzük magunkat, annál kevésbé kell folyton a leírt szabályokat bújnunk, hiszen ösztönösen elkezdjük megérteni, hogyan kell viselkednünk, mit kell vagy éppen nem szabad tennünk, ha azt akarjuk, hogy a közösség minden tagjának (beleértve engem is) a lehető legjobb legyen.
Isten törvénye sem működik másképpen. Az Alkotó megteremtett egy világot, amelynek szabályai, törvényszerűségei vannak. Ezek úgy vannak felépítve, hogy ennek a közösségnek minden tagja, az emberek, az állatok, a növények, de még az általunk élettelennek nevezett föld is a lehető legjobb módon létezzen.
Isten tudta, hogy az emberiségnek, aki mit sem tud erről a működésről, szüksége van leírt szabályokra, hogy megértse annak törvényszerűségeit.
És ennek a leghatékonyabb módja az, amit az ige is ír. Ha átéljük Isten szeretetét, az ő megbocsátását, akkor jövünk rá igazán, mi is a teremtett világ közösségének törvénye, és hogyan lehetek én ennek része.
Amikor ez megtörténik, megváltozik az életmódunk. Ezentúl nem írott szabályokhoz fordulunk, ha tudni akarjuk, mi a jó döntés, hanem egyszerűen a szívünkre hallgatunk, ahová Isten a szeretet és a megbocsátás törvényét írta.
(Cserpán Ádam)
Mire is jó valójában a törvény?
Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, a törvény valójában egy életmód, amelynek fő célja az, hogy egy adott közösség (legyen az egy ország társadalma, egy munkahelyi vagy gyülekezeti közösség) minden egyes tagja, résztvevője a lehető legjobban érezze magát. Ha ezeket szóban vagy írásban megfogalmazzuk, akkor jönnek létre az egyes törvények vagy szabályok.
Minél jobban értjük egy adott közösség lényegét, és minél inkább részeseinek érezzük magunkat, annál kevésbé kell folyton a leírt szabályokat bújnunk, hiszen ösztönösen elkezdjük megérteni, hogyan kell viselkednünk, mit kell vagy éppen nem szabad tennünk, ha azt akarjuk, hogy a közösség minden tagjának (beleértve engem is) a lehető legjobb legyen.
Isten törvénye sem működik másképpen. Az Alkotó megteremtett egy világot, amelynek szabályai, törvényszerűségei vannak. Ezek úgy vannak felépítve, hogy ennek a közösségnek minden tagja, az emberek, az állatok, a növények, de még az általunk élettelennek nevezett föld is a lehető legjobb módon létezzen.
Isten tudta, hogy az emberiségnek, aki mit sem tud erről a működésről, szüksége van leírt szabályokra, hogy megértse annak törvényszerűségeit.
De azt is tudta, hogy ez csak átmeneti megoldás.
Nem arra van szükségünk, hogy tudjuk ezeket a szabályokat, hanem arra, hogy értsük azokat. És minél jobban értjük az Isten által teremtett világ lényegét, annál kevésbé van szükségünk az írott anyagra.
Nem arra van szükségünk, hogy tudjuk ezeket a szabályokat, hanem arra, hogy értsük azokat. És minél jobban értjük az Isten által teremtett világ lényegét, annál kevésbé van szükségünk az írott anyagra.
És ennek a leghatékonyabb módja az, amit az ige is ír. Ha átéljük Isten szeretetét, az ő megbocsátását, akkor jövünk rá igazán, mi is a teremtett világ közösségének törvénye, és hogyan lehetek én ennek része.
Amikor ez megtörténik, megváltozik az életmódunk. Ezentúl nem írott szabályokhoz fordulunk, ha tudni akarjuk, mi a jó döntés, hanem egyszerűen a szívünkre hallgatunk, ahová Isten a szeretet és a megbocsátás törvényét írta.
(Cserpán Ádam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése