Amikor valami miatt szenvedünk, akkor lassan vánszorog az óra mutatója és néhány óra is örökkévalóságnak tűnik.
A fájdalom bezár és önzővé tesz. Az sem jelent vigasztalást, hogy másnak is van elég baja, mert természetes módon a saját problémánkat érezzük a legsúlyosabbnak, s hajlamosak vagyunk elmerülni az önsajnálatba.
Ahhoz, hogy ez megváltozzon, ki kell lépnünk az önmagunk körül forgó gondolkodásból, s hajlandóvá kell válnunk legalább egy minimális empátiára és alázatra.
Ilyenkor jutunk el oda, hogy azt mondjuk: a másik küzdelméhez viszonyítva nekem tulajdonképpen nincs bajom.
Pál szavai pedig a mennyei és örökkévaló dolgokra irányítják a gondolatainkat.
A fájdalom bezár és önzővé tesz. Az sem jelent vigasztalást, hogy másnak is van elég baja, mert természetes módon a saját problémánkat érezzük a legsúlyosabbnak, s hajlamosak vagyunk elmerülni az önsajnálatba.
Ahhoz, hogy ez megváltozzon, ki kell lépnünk az önmagunk körül forgó gondolkodásból, s hajlandóvá kell válnunk legalább egy minimális empátiára és alázatra.
Ilyenkor jutunk el oda, hogy azt mondjuk: a másik küzdelméhez viszonyítva nekem tulajdonképpen nincs bajom.
Pál szavai pedig a mennyei és örökkévaló dolgokra irányítják a gondolatainkat.
Isten azt szeretné, ha Mózeshez hasonlóan mi is úgy élnénk, mint akik látják az emberi szem számára ma még láthatatlan valóságot, Isten országát (vö. Zsid.11.24-29).
Az örökkévaló örömhöz és boldogsághoz viszonyítva tényleg pillanatnyi és könnyű a szenvedésünk!
Ma ezt hit által megragadhatjuk, és ebben vigasztalást, reményt találhatunk.
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése