🌹Nem lázálom⭐

,,💞Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: 

Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 

Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 

Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! 

Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.,, Lukács evangéliuma 24:36-39

Jártál már úgy, hogy elveszítettél valakit, egy ismerőst, barátot, és aztán egyszer, amikor sétáltál az utcán, szembe jött veled egy ember, akiről első ránézésre szinte azt hitted, hogy ő az? 

Már-már mosolyra húzódott a szád, szinte el is felejtetted, hogy mindez képtelenség, lehetetlen, de mikor közelebb értél hozzá, rájöttél, hogy igazán cseppet se hasonlít arra a kedves barátra, akit úgy hiányolsz. Egy pillanatra, még ha egészen rövid is volt az a pillanat, azt hitted, ő az, és jólesően dobbant a szíved, aztán belehasított a fájdalom. Vele már nem tudsz találkozni. Legalábbis a feltámadásig nem.

Jézus tanítványai gyászoltak. Elveszítették a vezetőjüket, a Mestert, akiről azt hitték, Ő a Megígért. Megélték életük legsötétebb, legreménytelenebb szombatját. vasárnap pedig a feje tetejére fordult velük a világ. Hallottak üres sírról, angyali jelenésről, sőt, a feltámadt Jézusról is az asszonyoktól, de hát mit kotyognak itt össze-vissza? 

Csak lidérces lázálom, csak a szívük legtitkosabb vágyát látják meg azokban a dolgokban, személyekben, amik és akik igazából cseppet sem hasonlítanak a reméltre.

Aztán megjelent Péternek is, ezt már talán illő lenne komolyan venni. 

Mégiscsak Péter mondta, ráadásul itt jön Emmausból Kleopás és barátja, és azt állítják, látták Őt.
Végül megjelent közöttük Jézus, és hitre hívta őket. 

Hogy lássák és elfogadják, tényleg itt van Ő, itt van Isten köztük. 

Mert a Názáreti valóban meghalt, eltemették, de valóban fel is támadt. 

Nem tarthatta fogságban a halál. Szenvedése értünk történt, halála a mi életükért. De él. 

Újból él, és nem egy lázálom, nempuszta képzelgés és csalfa, vak remény a vele való találkozás.

Hát jöjj hozzá ma reggel, tölts vele időt, és érezd a jelenlétét! 

Nem kell félned, Őt sosem tudod elveszíteni, hisz él, ismét él, örökké. 

Ezért bátran hihetsz abban, hogy akit elveszítettél, még láthatod Isten országában. 

Kísérjen ez a békesség!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)