🌹Szeretni és magára hagyni vagy szeretni és törődni?⭐

,,💞Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.,, János első levele 3.fejezet 18.vers

Emlékszel az irgalmas samaritánus történetére? Emlékeztetőként…
A sorsára hagyott ember, akit rablók támadtak meg és vérbe fagyva magára hagyták, magatehetetlen állapotban feküdt az út szélén. 

Az arra járó vallási előkelők már-már mintaként mutatták be azt, hogy milyen is a megjátszott szeretet, hiszen ők, akiknek a leginkább példát kellett volna adniuk felebaráti szeretetből, csúfos vereséget szenvedtek. 

Egy arra járó samaritánus, akit az előbbi vezetők mélyen megvetetettek, lehajolt a haldokló mellé, ellátta sebeit, majd bevitte a legközelebbi helyre, ahol szállást tudtak adni. 

Pénzt, energiát, időt és emberséget nem sajnálva segített embertársán. 

Vajon kinek a cselekedete példázza leginkább a fenti igeverset?
Gondolhatnánk, hogy ez egy régi történet és ma már nem érvényes, de a valóság nem ezt mutatja. 

Ma is létezik két csoport: az egyik beszél a szeretetről és fennhangon hirdeti, 

hogy mindenkit szeret, de az utca porába nem szívesen hajol le, és van a másik csoport, aki csendben és hangtalanul jár-kel, miközben lehajol ahhoz az emberhez, akire senki sem figyel.

Jézus óva intett attól a magatartástól, amelyet a kor vallási vezetői mutattak, 

vagyis attól, ami csak a szavak szintjén működik. 

Hiszen szavakkal, ígéretekkel könnyen és hihetően lehet mutatni a felebaráti szeretetet, de mi van akkor, ha az fizikai lemondásokkal jár, esetleg teherviseléssel? 

Hogyan gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, ha nehezünkre esik meghallgatni sokadjára egy özvegy lelki fájdalmát vagy segíteni munkát keresni egy nélkülözőnek? 

A felebaráti szeretet nem a szavak és a látszat szintjén működik, mert akkor az csak képmutatás. 

A felebaráti szeretet azt jelenti, hogy a szeretet tárgya nem a mutatásban rejlik, 

hanem a másik ember szükségében. 

Ha elkötelezettek vagyunk Jézus iránt, akkor a szükségben lévő (legyen az fizikai, mentális vagy lelki) láttán nem maradunk passzív nézők, vagy hangoskodó támogatók, hanem csendes cselekvőkké válunk, akiknek elsődleges célja a szükségek kielégítése.

Váljunk ilyen emberekké, hogy áldássá legyünk a körülöttünk élők számára.

Áldott napot!

(Pörneki-Csomó Hajnalka)