Isten asztaláról- Varga László

"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek." (Máté 5,7)
 

Annyi a nyomorúság körülöttünk, akármerre lépünk, akárkivel beszélünk, abba ütközünk. Belefáradtunk, beleközömbösödtünk. Már meg sem látjuk, már részvétet sem tudunk érezni a sírók iránt. A magunk nyomorúságát se tudja átérezni senki. Milyen szükségünk volna arra, hogy valaki őszinte segíteni akarással megkérdezze, mi fáj. Ebben a lelki sivatagban kapjuk az üzenetet: Boldog akarsz lenni? Ne süllyedj bele az általános közömbösségbe! Ne várd másoktól az irgalmasságot, vedd észre te magad, hol van rád szükség, hol vannak azok, akiket rád bízok, akiknek nyomorúsága hozzád kiált! Nincs hozzá erőd? Már elvesztetted az együttérzés képességét? Fordulj Uradhoz, tőle kérd! Azt kívánja tőled, hogy légy szentjánosbogár, gyertya a sötétben. Ne arra gondolj, hogyan lehetne a világ közömbösségén változtatni! Rád csak annyi van bízva, amennyi nyomorúsághoz hozzáférsz. De ha azt vállalod, Istentől kapod meg csodálatosan a segítséget, és egyszer csak megtapasztalod, hogy erős és boldog vagy, ragyogó arcok vesznek körül, szeretni tudsz és szeretnek, mert Isten irgalma árad át rajtad mind magad, mind mások felé.
 
Uram, csodálatos az irgalmad. Míg azt várom, hogy rajtam segítsen valaki, Te megadod a segítséget, ha elfeledkezem a magam nyomorúságáról, és meglátom a másokét. Ha ezt kívánod, add meg hozzá a képességet és az erőt, hogy ne rémüljek meg az egyetemes közömbösségtől, a feladat nagyságától, a magam erőtlenségétől, lehetőségeim szűkösségétől, hanem kezdjem meg az irgalmasság szolgálatát közvetlenül magam mellett. Ha Te erőt adsz, képes leszek engedelmeskedni. Tudom, hogy nem várhatok irgalmat, míg én nem leszek irgalmas. Ne hagyj tehetetlenségben, mutasd meg, hol akarsz felhasználni, és segíts a szolgálatban, mert én is boldog szeretnék lenni. Ámen. 

------------------

   "Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onézimoszért, aki egykor neked haszontalan volt..., hogy örökre visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred." (Filemon 10-16)

Pál apostolnak ez az egyetlen fennmaradt, magánügyben írt levele. Mégis társadalmi szempontból a legfontosabb tanítást adja: a rabszolgakérdés megvilágítását. Onézimosz szökött rabszolga, börtönbe kerül, éppen Pál mellé, ott megtér, majd kiszabadul. Régi gazdája az apostol barátja, hű keresztyén. Pál visszaküldi hozzá Onézimoszt, akinek vállalnia kell tehát a szökött rabszolga kegyetlen büntetésének kockázatát. Ugyanakkor Pál kéri és figyelmezteti a gazdáját, ne szolgaként, fenyítéssel, hanem testvérként fogadja vissza, mert ő is kegyelemből szabadult meg Isten megérdemelt büntetésétől és vált Isten gyermekévé, ugyanúgy, mint a rabszolgája. Az apostol itt tehát a bármilyen jogi helyzetben lévők testvéri viszonyát követeli meg. És szinte hihetetlen: a római birodalomban a keresztyénség uralomra jutása után nem a rabszolgák oldaláról induló törekvés, lázadás vagy más felszabadítási mozgalom szüntette meg a rabszolgaságot, hanem az a meggyőződés, hogy keresztyén gazda nem tarthatja rabszolgaként vagyontárgyának keresztyén testvérét. Így a keresztyénné lett gazdák felszámolták a rabszolgaságot. Krisztus követése a gyakorlatban is mindig eredményes.


Istenem, nem könnyű elfogadni, hogy minden ember gyermeked, és testvérként kell rájuk néznem, még a saját hibájából hajléktalanná züllött alkoholistára is. Lelked segítségét kérem arra, nehogy irigységgel tekintsek a társadalmi ranglétrán felettem állókra, nehogy lenézzem azokat, akik alattam állnak. Tudom, nekem is feladatom, hogy felemelkedni segítsem azokat, akik a szolgaság bármely fokán élnek. Szeretném megállni a helyem ott, ahol vagyok, és neked köszönöm, ha megszabadulhatok akár a szegénység, akár bármilyen fajta elnyomatás nyomorúságától, hogy lélekben szabad gyermekedként tudjak minden körülmények közt örömmel élni és szolgálni. Ámen.