"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy
egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint:
"boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai
igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét -
olyan dolgokat, amelyek szembetűnők. A sokszor hallott mondat: dönts
Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. Nem
azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki -
és ez valami egészen más. Krisztus királyságának alapvonása a
jelentéktelen dolgok természetes kedvessége. Szegénységem az, amiben
boldog vagyok. Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes
természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység,
amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek
be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus.
Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. A tudatosság
önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. Ha azt mondom: "Szeretném
tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal
eltűnik. "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak
belsejéből." Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már
el is vesztettem az Úr érintését.
Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik ezt
magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról,
hogy hatással voltak ránk. A keresztyén életben soha nem tudatosan
történik a ráhatás. Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan
kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. Mindig
felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is
van valami, ami megihleti az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése